Jogosan sértődött meg? Én voltam bunkó?

A barátait látásból ismerem, soha nem visz magával ha velük van program. Habár általában söröznek, azt meg én nem szeretem.

Az én barátaimat nagyjából ismeri, tavaly még mindenhova hívtam amikor program volt, mentünk a Balcsira velük, moziba, bowling, paintball... Aztán megsértődtek rá, mert szerveztünk egy 2 napos szilveszteri programot vidéken még előző szilveszterkor, ki akartunk bérelni egy házat, kifizettünk az előleget, és karácsony után meggondolta magát, nem volt kedve, mert biztos unalmas lesz... és 2 barátnőm párját is maga mellé állította, hogy majd ő szervez vmit. Végül lemondtuk az egészet, persze ő sem szervezett semmit, otthon ült mindenki. Ezek után megszűntek a csoportos programok, mindenki a saját baráti társaságával van.

Nem kamu.

És egyáltalán nem vagyok anyagias. Én nem azt írtam, hogy nekem nem elég. Senkire nem vagyok rászorulva, és azt sem vártam el soha, hogy bárki 1 Ft-ot rám költsön. Van lakásom, de oda nem akar jönni, mert náluk újabb minden, kevesebb a rezsi, nem idegenekhez kell alkalmazkodni hanem a szüleihez, messzebb van a munkahelye és nem akarja a kocsit az utcán tárolni.

Lehet, hogy kicsit zavaros az egész történet, nem is akartam leírni, csak már teljesen ki vagyok készülve, a barátnőimtől nem kérhetek tanácsot, mert ők előre megmondták, hogy nem szabadna összejönnöm vele. Persze nem hallgattam rájuk.

Azzal a csajjal 100%, hogy nem volt semmi. Az valószínűbb, hogy nem akarta, hogy valaki más meglássa velem. De erre is azt mondta, hogy csak gyanúsítgatom.

Az pedig nem igaz, hogy nem vagyok 100as. Csak már elegem van az egész világból, teljesen szétcsúsztam, az önbizalmam nulla, azt se tudom kinek mit higgyek el, kiben szabad megbízni és kiben nem, állandóan pofára vagyok ejtve, mindig azt kapom, hogy nem vagyok elég, pedig szerintem jóval többet adok, mint amennyi a viszonzás, a kapcsolatokból mindig én jövök ki sz@rul.

"meggondolatlanul, megfontolatlanul, ad hoc belevágnak kapcsolatokba, amitől majd később várják el azt, hogy olyanná alakuljon, ahogy ők megálmodták korábban. Nem együtt építik fel a kapcsolatot, hanem elvárásputtonyokkal mennek bele, aztán kész a baj: nem is ismerik egymást."

Ismertük egymást korábbról. Nem meggondolatlanság volt, akkor még mindketten úgy gondoltuk, hogy működni fog. Neki is vannak hülyeségei, én sem vagyok tökéletes. De én elfogadtam az ő dolgait. A legtöbbre nem szóltam semmit, csak egy idő után betelt a pohár. Neki viszont mindennel baja van. Ha csinálok valamit, nem jó. Ha nem csinálom, az se jó (pl. a meghívások). Ha kitalálok valami programot másnapra, akkor azt mondja menjünk. De indulás előtt fél órával lemondja, mert nincs kedve. Ha azt mondom, munka után találkozzunk, nem jó mert fáradt. Ha nem mondom, akkor azzal jön, hogy miért nem akarok vele találkozni? Ha ő szabadnapos, én dolgoztam, ő utána akar találkozni és én mondom, hogy fáradt vagyok, akkor ő megsértődik, mert nem akarok vele együtt lenni. Ha nem küldök az üzenet végén szivecskét, akkor az a baj. Ha küldök, akkor az se jó, mert miért nem írom ki, hogy szeretem. Pedig régebben nem ilyen volt, nem ilyennek ismertem meg.

De az a legrosszabb, hogy a többi kapcsolatom sem volt jobb. Valahogy mindig az ilyenek találnak meg.