Végképp nem bízok a páromban. Nem megy. Pedig nem csalt még meg. Mit lehetne tenni? Elhagyni nem akarom.

Nagyon remélem, hogy kivág a barátnőd a francba és vissza se néz.

Igaza van, hogy semmi közöd a facebookjához. Még inkább igaza van, hogy normális viszonyt próbál fenntartani a gyerekei apjával, tudod a civilizált emberek így oldják meg a dolgot, a gyerekeknek ez főleg jót fog tenni.

Te meg az exeid átverését ne az új barátnőidre vetítsd ki, ő nem ártott neked semmit, mégis az exeid miatt szívatod? Normális vagy? Te mit szólnál hozzá, ha veled azért bánna rosszul valaki, mert átverték a múltban? Egyből nem lenne fair, mi? Akkor gondolkozz el talán mit művelsz. Ha ennyire nem tudsz túllépni a régi sérelmeiden, maradj egyedül, nem kell másokat is belevonnod a mizériádba. Rphadt gusztustalanul viselkedsz, csoda, hogy még bírja melletted.

Szerintem sincs semmi közöd a facebookjához, ez privát. Abban a kapcsolatban már elég nagy bajok vannak, ahol egymás facebookját nézegetik. Azt meg nem várhatod el tőle, hogy ne tartsa a kapcsolatot a gyerekei apjával, ez a gyerekekkel szemben sem fair, amikor összejöttetek tudtad, hogy van 2 gyereke és ezzel akkor miért nem számoltál? Egy gyerek 2 embert egy életen át összeköt.

És van joga egyedül elmenni vásárolni, időt eltölteni nélküled...

Csak azt nem értem, hogy miért válaltok gyereket egy féléves kapcsolatban, főleg ha ennyire nem jó.

Igazából a szegény gyereket sajnálom ebben az egészben.

Nagyon hasonló helyzetben vagyok, csak nekem egy gyermekem van az exemtől, akivel jó a viszonyom, és babát várok az új páromtól.

DE: a párom megértette, hogy az exem mindenképpen része valamilyen szinten az életemnek. Nincsenek iránta gyengéd érzéseim egyáltalán, ha az egyetlen pasi lenne a Földön, akkor sem kezdenék vele újra, de mivel van egy közös gyermekünk, ezért mindenkinek (!) az az érdeke, hogy normális viszony legyen köztünk.

Nem örülnék annak, ha a párom a "nevelt gyermekének" tekintené az én gyermekem. Neki ugyanis van apja, akihez kötődik, szerencsére jó a kapcsolatuk. A páromhoz is ragaszkodik a gyermekem, de másképp, inkább amolyan baráti a viszony és szeretném, ha ez így is maradna.

A Facebookom és egyéb kommunikációs felületeim pedig a privát szférámhoz tartoznak. Nem akarom, hogy BÁRKI olvassa. És nem azért, mert titkolnék bármit, hanem azért, mert tudom, hogy aki érzelmileg érintett, könnyen bele tudna magyarázni bármit egy teljesen ártalmatlan beszélgetésbe is. Másrészt a másokkal folytatott kommunikáció a MÁSIK félnek is a privát szférája, akivel éppen beszélgetek. Még ha az én dolgaimhoz van is köze a páromnak, a másik fél dolgaihoz nincs. Ha egy barátnőm megoszt velem valamit, akkor azt VELEM osztja meg, és nem a párommal.

Mondjuk az nem korrekt, hogy a párod téged ellenőrizget, nekem eszembe sem jutna belenézni a párom telefonjába, levelezésébe, ha az orrom előtt hagyná, akkor sem. A bizalomnak kölcsönösnek kellene lenni.

Az sem szép, hogy nem tudjátok érdemben megbeszélni, hanem flegmáskodik, fenyegetőzik...

Szerintem mindketten hibásak vagytok, és ha tartós kapcsolatot szeretnétek, mindkettőtöknek érdemes lenne változtatni a hozzáállásán.

Lehet semmi köze hozzá, de civilizált emberek nem is fenyegetőznek abortusszal, ha a másik éppen meg akarja nézni miről és kivel beszélget éppen.

Szóval hagyjuk már ezt a "férfi a mocsok, a nő a szent" dumát. Valami van itt amiért ennyire kiakad, ha a beszélgetéseiről van szó. Ha egy kapcsolatban az egyik fél titkolózik és azonnal támad akkor ott van valami a háttérben.

Lehet te nem írtál le valamit vagy tényleg van félni valód. Annyit tudsz tenni, hogy ezt megbeszéled vele.

Jaguar - általában egyet szoktam érteni a véleményeddel sok kérdésnél, de itt szerintem nem ennyire fekete-fehér a "kiakad, biztos titkol valamit".

A kérdező barátnője valóban erősen reagál, de egy idő után nem bírja az ember másképp. Voltál már olyan kapcsolatban, ahol minden lépéssel el kell számolnod, ahol akármit csinálsz vagy mondasz, gyanús leszel, miközben amúgy tiszta a lelkiismereted, mert nem tettél semmit? Ahol minden ártatlan beszélgetésbe igazi konteó blogot megszégyenítő baromságokat olvasna bele a másik?

Nem tartott annyira sokáig (bár így is később jött meg az eszem, mint kéne), de nekem volt ehhez szerencsém, és egy idő után, amikor a századik veszekedést provokálja a másik, igenis bele lehet annyira fáradni/rokkanni, hogy ilyen mértékű agresszióval reagál az ember kétségbeesettségében, akkor is, ha amúgy nem titkol semmit.

Kívánom, hogy ne tapasztald meg, milyen ebben lenni.

Ami pedig a privát szféra és bizalom kérdését illeti, a négyes véleményét osztom, szépen összefoglalta.

Közben privátot is kaptam a kérdezőtől, miszerint ugyan semmi oka nem bízni a barátnőjében, de régen átverték uh ő is biztos át fogja... No comment, nem tudok mit hozzátenni, tartom a véleményem és kiegészíteném azzal, amit a 4-es írt.

Első voltam.

Nem voltam.

Ám minden kérdésnél saját szájízünk és tapasztalataink alapján írunk választ. Még objektívan szemlélettel sem tudsz belelátni olyan dolgokba amiben nem volt részed.

Nem is akarok egyébként olyan kapcsolatot mert azt utálom a legjobban, ha alaptalanul gyanúsítgatnak. Épp ezért nem is adok rá okot oly módon, hogy túl nyílt és véleménykinyilvánító vagyok.

Azért azt is érdemes figyelembe venni, hogy egy várandós nőben tombolnak a hormonok, ezért is reagálhat néha indulatosabban, mint indokolt lenne.

Én például a megtestesült nyugalom vagyok általában, de most, hogy terhes vagyok, néha megijedek magamtól... nem vagyok benne teljesen biztos, hogy nem fogok kinyírni valakit valami apróságért.... :P