Hova vezet az, ha az egyik fél teljesen ellustult, érdektelenné vált ( a saját életében)?

Semmit nem csinál, tulajdonképpen egész nap otthon van, mióta befejezte az iskolát. Volt amit elkezdett, de aztán azt is ott hagyta, volt, hogy dolgozott kicsit, majd azt is.

Most megint belefog kezdeni valamibe, de alapjáraton nagyon demotivált,90%-ban alszik, illetve sorozatok/tv/ meccs, nem nagyon lehet elrángatni kirándulni stb, illetve magától egyáltalán nem csinál ilyeneket, pedig régen sportolt sokat. Néha-néha elmegyünk ide oda, mondjuk mozi, vagy még ritkábban enni, de azt hiszem ennyi, hiába hívom.

Ez eléggé hatással van a kapcsolatra, hiszen alapból is vannak problémák, így viszont ez csak még nagyobb elidegenedést kelt bennem.

Próbálkoztam, de nem nagyon jön össze, ( ha erősen mondom neki, racionálisan, akkor megsértődik, hogy miért szekálom, ha kedvesen, elhívom ide-oda. kitalálnék valamit, akkor meg nem ráadásul nehéz mindig nekem a hajtóerőnek lenni, főleg mikor a saját életem is éppen egy nehezebb, üres időszakban van...viszont én megyek-jövök, mondok neki ötleteket, jobban lelkesedem, vannak tervek a közeljövőre is. Távoli neki is lett, de attól még nem oldja meg az a mindennapi semmitevést,az ürességet...

Szerintetek ez rosszabbodni fog, vagy javulhat?