Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Leszek valaha a régi?
13 hónapja vagyok együtt a barátommal. Mind a ketten 17 évesek vagyunk. Az első kb. 8 hónapban annyira jól elvoltunk,egyáltalán nem veszekedtünk, minden szép volt. Aztán teltek a hónapok és napról napra egyre jobban imádtam, és tudtam hogy nekem más senki nem kell. Aztán az elmúlt kb. 5 hónapban állandóan veszekszünk, de csak neten. Élőben annyira jól elvagyunk(mert mikor vele vagyok minden gondom eltűnik). Sajnos minden az én hibám, állandóan féltékenykedek és mindenbe belekötök, ok nélkül, mindig megsértődök..mikor ok egyáltalán nincs. Mindig mondom neki, hogy fura, hogy még nem un meg,hogy állandóan miattam veszekszünk és mindenbe belekötök, meg mindig bedurcizok. És mondta, hogy nem fog megunni mert szeret, ilyenre még csak ne is gondoljak hogy szakít velem ez miatt.
Sajnos pénteken nagyon összevesztünk. Már nagyon sokszor sírtam is, mert annyira fáj hogy ide jutott a kapcsolatunk,hogy ezt műveltem a kapcsolatunkkal. És mondta,hogy majd szombaton találkozunk (vagyis ma) és akkor tegnap este benyögi hogy mégse jön össze a mai nap mert otthon kell segítenie a ház körül, és tegnap egész délután a haverjaival volt (b.nőm mesélte hogy látta őket), de akkor már tudta hogy ma nem ér rá,és nem értem,hogy miért nem szólt. Ennyire fontos neki a kapcsolatunk,hogy inkább a haverjaival van..velem pedig lesz ami lesz?! Mert úgy érzem,hogy az én kezembe van a döntés, mert neki jó így minden ahogy van.
Ma írtam neki egy sms-t,hogy még mindig nem értem,hogy miért nem tudott tegnap írni sms-t,ha tudta hogy ma nem ér rá..és írtam hogy ebből is látszik hogy a haverjai fontosabbak mint én. És írta hogy nem fontosak,csak nem akarja őket elhanyagolni mert egy 13 hónapos kapcsolat nem olyan mint a 4 éves barátság, meg majd egyszercsak azt veszi észre,hogy már nincsenek is barátai. (Hozzáteszem,hogy a haverjai engem nem bírnak, egyik egy suliba jár velem és én köszönök ő baszik köszönni, másik pedig kibeszélt a hátam mögött csak sajna nem vette észre hogy én is ottvagyok és hallottam az egészet..erről ennnyit (talán ezért se szeretem,hogy velük van))
Viszont tegnap este neten beszéltünk,és egyikünk sem akar szakítani,egyszerűen nem tudnánk, nem akarunk, szeretjük egymást. De mégis kéne valamit tenni,hogy elkerüljük a rossz helyzeteket.
Nagyon szeretném azt,ha nem kötnék állandóan bele mindenbe, és nem durciznák minden kis szaron be. Sajnos már saját magamat utálom ez miatt,hogy ezt tettem a kapcsolattal. És nem tudom,hogy mit kéne tennem.
Normális válaszokat várok! Köszönöm szépen!
heh, ismerős helyzet, barátnőm ugyanígy féltékeny az emberekre, legyenek azok lányok vagy csak simán a barátaim..Alig járok velük vhova, pedig sokszor jó lenne elmenni velük hülyéskedni. Bár elenged, de tudom ilyenkor azt érzi hogy elhanyagolom és másnap ez látszik is rajta, állandóan sír, rossz kewdvű, ha rákérdezek mi a gond.. azt mondja semmi..pedig tudom hogy van..
Sokszor elegem van már ebből az egészből, ennek ellenére szeretem, csak nem érti meg hogy kicsit nagyobb szabad térre lenne szükségem..és nem kell mindenkire féltékenynek lenni (mert akkor végülis bennem sem bízik meg)
én emiatt vesztettem el azt, akit mindennél jobban szerettem... 13 hónap után. szakításkor jöttem rá, hogy mit kellett volna tennem, és jött ő rá, hogy el kellett volna mondania, amiért olyan fura volt velem. mert megoldató lett volna, méghozzá nemis nehezen. legyen ez a történet intő példa neked. ha valamiért furcsának érzed, kérdezd meg, hogy nincs-e semmi baj, és ha érzed, sejted, hogy valami problémája van, ne hagyd annyiban, amíg nem válaszol...
19/l
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!