Leszek még valaha a régi?

2 évvel ezelőtt még egy életvidám,nevetős,minden lében kanál,virgonc,nyitott,naiv,gondtalan lány voltam.Aztán jött egy srác,aki 1 évig gyötört és úgymond teljesen "átnevelt".Úgy gondoltam szerelmes vagyok,meg amúgyis egy kapcsolatban nagyon odaadó vagyok és sajnos sokszor akkor is fejet hajtok,amikor mindenki körülöttem hülyének néz miatta(és persze utána énis magamat).Meg lett mondva milyen ruhákat vehetek fel(soha nem öltözködtem k*rvásan,mindenki más szerint inkább az az elegánsan csinos nő vagyok),nem mehettem sehova a barátaimmal vagy különben veszekedés volt...nem volt mindegy kivel barátkozok,hogy beszélek,le voltam hülyézve, vissza lettem fogva és a lelki terror mellett bántott fizikailag is.Mások talán azt mondanák,hogy hát mostanra nőtt be a fejem lágya,csak megkomolyodtam,de ez nem igaz.Visszafogottabb lettem,zárkózottabb,félek a kötődésektől,az érzelmeimet nem tudom kimutatni és még el is nyomom őket magamban.Már fél éve vége van ennek a kapcsolatnak(a befejezésből regényt lehetne írni),már nem érdekel a pasi,nem érzek iránta semmit,vannak újabb barátaim és a régiek is végre hívnak ide-oda,megint kihagyhatatlan része vagyok a buliknak:D. De még mindig nem vagyok a régi és félek nem is leszek.Pedig úgy voltam az igazi és úgy szerettem magamat és a világ is jobb volt úgy:D Lehetek még valaha a régi,vagy ez már visszafordíthatatlan?:P