Hogy értessem meg vele, hogy nem hibáztatom? Miképp tudnák segíteni, hogy túllendüljön ezen?

De tehet róla, és ezt ő is tudja.

Csak az segíthet, hogy mellette maradsz és támogatod lelkileg. Mást nem tudok mondani.

Ha ilyen komoly a helyzet, akkor érdemes lenne most tavasszal több hétvégére is menni kikapcsolódni egy-egy szállodába, wellness-ezni (most eléggé olcsóak a szolgáltatások is), minőségi vidám filmeket nézni, ugyanakkor azt mondani neki, hogy ne görcsöljetek egyelőre erre a témára, nyugodjon meg, te ugyanúgy szereted, még akár azt is mondhatod, hogy mennyi surmó pasi van, aki képes ilyen helyzeteket nem tolerálni, stb.

Az is segithet, ha ketten elmentek egy-egy olyan női szervezethez, ahol ilyesmiben is tanácsokat tudnak adni, s a gyerekvállalás pszichés mivoltjával,ráhangolódásával foglalkoznak.

Sajnos nagyon gyakori mostanság, hogy a nők rendkivül ki vannak használva a munkahelyeken és ez ebből a szempontból is rosszat tesz.

Te mindent megtettél.

Ezen neki saját magának kell túljutnia, neki is akarnia kell, neki kell meglátnia újra a boldogsághoz vezető utat. Ha nem is akar ezen túl jutni, akkor bele fog pusztulni. Ezt kéne megmondani neki, tanácsolni, hogy végre akarja ő is ezt és ne csak kínlódjon.

Először is: igenis hibáztatod a lelked mélyén és ezt ő is érzi. Mi az, hogy nem kerülte a stresszt? Drága barátom! Ez nem úgy működik, hogy azt mondja valaki nekünk, hogy ne idegeskedjünk, ne stresszeljünk, mert az árt és akkor csiribí-csiribá, innentől megszűnik az idegesség.

Először is TE tudatosítsd magadban, hogy valóban nem tehet erről, hacsak nem arról van szó, hogy olyan megerőltető fizikai munkát végzett, amitől valami egészségügyi problémája lett és emiatt ment el a baba.

A párodnak pedig jól jönne egy szakember segítsége (lehet, neked sem ártana).

6-os válaszolóval értek egyet. Kiegészíteném még azzal hogy egyáltalán tudsz e válaszolni arra h mennyi az a stressz ami már ártalmas...mennyi az a hajszoltság ami már ártalmas?....

A szervezet jelez. Fájdalommal...ha nem volt neki NEM hibáztathatja magát,és Te sem Őt!

Saját példám: Nem ágyazódott be rendesen, a 6dik héten elveszitettem....akkor is "kilökődött" volna ha fel sem kelek az ágyból :(

Van h én is magamban keresem a hibát,azt hogy mit nem tettem meg...nehéz nem önvádaskodni....és egy külsőss nem is értheti meg milyen érzés tehetetlennek lenni :'(

És necmodj olyat Neki h legközelebb jobban figyelünk....mert ezzel azt érezteted h legutóbb nem tette ezt....

Kitartást és sok türelmet kívánok!

38/N