Miért sírok mindig és hibáztatom magamat, ha valaki olyannal veszek össze aki fontos nekem, miközben nem is én vagyok a hibás?

Az elmúlt pár évben rengeteg barátnak hitt embert vesztettem el, aminek nem tudom a miértjeit. Sokszor volt ígérgetés a találkozásra, aztán persze mindig minden fontosabb volt, mint én.

Először én is sírtam dühömben, meg mert rossz érzés volt, mára azonban valamennyire változott. Nem foglalkozok ezekkel az emberekkel, nem fogom magamat hibáztatni azért, mert ők már nem igénylik a barátságom. Be tudom látni, ha hibázok, de nem fogok folyton mea culpázni, pláne, ha nincs rá okom.

Nem baj, ha haragszol a párodra. Mitől félsz? Hogyha őt okolod mérges lesz? Vagy elhagy, ha szembe szállsz vele? Valami oka biztosan van annak, hogy átmész önhibáztatásba. Ezt az okot kellene megkeresni.