Nem tud örülni a sikereimnek - mit tegyek?

lépni kell sürgősen.

más inkább támogatna ez meg visszafog

ismerős egyébként a helyzet sajnos

Mi történt?

Semmi extra! Csak elkövette élete legnagyobb hibáját, eldobta magától az igaz szerelmet, amelyre egész életében várt, azért, mert kialakítottak benne egy hamis képet rólam, amely egyáltalán nem fedi a valóságot.

Kedves válaszolók, nagyon örülök neki, hogy mindenki szemében én voltam a gyökér, aki nem becsüli meg ezt a lányt, aki mindent megtett azért, hogy örüljek a sikereinek.

Sajnos vége lett a kapcsolatunknak és soha többé nem akar engem látni, és mindent elkövetett, hogy megutáljam és gyűlöljem őt.

De Isten látja a lelkem, hogy első pillanattól kezdve tiszta őszinte érzéseim voltak iránta és bár Ő elhagyott, kihasznált és úgy tesz, mintha nem is léteztem volna, mert most már nincs szüksége rám, Nekem a szívemben nem maradt más csak szerelem és szeretet iránta.

Ez a kapcsolat és az együtt töltött 5év 5 hónap életem legcsodásabb időszaka volt. – több mint 9000 fénykép, 65 hónap fordulós ajándék, számtalan személyes levél az emléke ennek a kapcsolatnak.

Számomra kedves kérdező Te vagy az igazi, és egy napon majd rájössz, hogy talán sokkal jobb lett volna a szívedre hallgatni és nem a szülői befolyásra.

Tovább soha nem a kérdezővel volt problémám, én mindig őszintén örültem a sikereinek! Nem a kérdezővel volt a problémám, hanem azzal a sok irigy emberrel nem álltam szóba, aki szemében a kapcsolatunk túl tökéletes volt és

SOHA NE ENGEDD, HOGY MÁSOK MONDJÁK MEG HOGYAN SZERESS ÉS KIT SZERESS, ÉN MINDIG A SZÍVEMRE HALLGASS ÉS AKKOR NEM KÖVETHETSZ EL NAGY HIBÁT.

#14, értem, hogy te vagy az adu ász, de a sok érzelgősséged e mellett erre nem nagyon reagáltál, pedig ez volt a kérdés:

" Nekem jól megy a tanulás, neki kevésbé - mivel nem is foglalkozik vele annyit. Én rengeteget segítettem neki az eddigiekben,"

Valóban igaz, hogy nagyon sokat segített nekem. De ugyanakkor én is legalább annyit segítettem neki. Bár a tanulásban nem igazán tudtam segíteni neki, mert az jól ment neki és minidig is büszke voltam rá, hogy ilyen ügyes. Amikor a segítségét kértem, akkor nem azt szerettem volna, hogy csinálja meg a dolgaimat helyettem, hanem azt szerettem volna, ha megmondja nekem, hogy mit? Miért kell úgy csinálni, ahogyan Ő csinálja.

Egyébként az én gondolkodásom szerint, ha valakinek segítek valamiben, akkor neki azt nem feltétlen kell viszonoznia, mert a segítség egy önzetlen dolgok. Ha valakinek segítek, akkor bízom benne, ha az életben valamikor Ő tudd nekem segíteni, akkor a segítségemre lesz.

De ha soha nem fogja viszonozni azt a segítséget, amelyet én nyújtottam neki, attól még nekem örömömre szolgált, hogy valamiben tudtam segíteni. Úgy segíts, hogy semmit nem vársz érte cserébe.

Egyébként nekem az egyetemi közösséggel volt problémám és azért nem tudtam a képességeimhez mérten teljesíteni,

Most, hogy már a kérdező elvégezte az egyetemet, nincs szüksége rám, hogy ott legyek mellette és bátorítsam őt.

Én meg nem vagyok kollégiumban így sokkal inkább magam osztom be az időmet. Nem kell alkalmazkodnom, más időbeosztásához így sokkal inkább tudok tanulni és a képességeimhez mérten teljesíteni.

És remélem majd Isten visszavezet bennünket egymás mellé. Mást nem tudok tenni.