Ti mit tennétek ilyen esetben?

A barátomról és rólam lenne szó.

2 éve vagyunk együtt, már első randin csókolóztunk és minden jött magától amiket egyáltalán nem bántam még meg. Két év alatt egyszer se veszekedtünk és minden olyan tökéletesnek tűnt addig amíg el nem szállt az a bizonyos köd. Még most is jó igazából, csak az nem, hogy abszolút nincs semmi ideje se magára, se rám és ez mérgezi a kapcsolatot. Mindig mondja, hogy várjak mert jobb lesz ez de mióta ismerem ezt hallgatom és sose jön el, egy napra sem én meg fiatal vagyok, nincs mire várni. Sose voltam bulizós, nem csináltam semmit és most szűk 19 évesen kicsit vágyom úgymond az életre és más emberek társaságára. Mióta van nekem azóta egyáltalán nem voltam sehol és nem ismertem meg új embereket és mintha lelkileg kimerültem volna. Vele se voltam még soha sehol kikapcsolódni mert sokat dolgozik aminek persze nincs semmi eredménye hiszen rossz az anyagi helyzete. Ő nagyon szeret és tudom, hogy ha elhagynám azt nem tudná elviselni és sajnálnám is elhagyni de egyre inkább azt érzem, hogy ez így nem fog működni és pazaroljuk egymás idejét. Ezt magamnak is fáj bevallani és csúnyán hangzik nagyon, mert amúgy én is szeretem. Csak ez az állandó rohanás még a szabadidejében is, a túlzott spórolás, pénztelenség... nem származom gazdag családból, sőt de azért néha jól esne kikapcsolódni mint más normális fiatal szerelmespár. Erről sose beszéltem neki mert ő is szeretné ezt de nem tudja megtenni és nem akarom még ezzel is terhelni de néha (és egyre gyakrabban) azt érzem, hogy nem bírom tovább. Persze nem tudom azt sem hogyan lenne tovább.

Mit csináljak szerintetek? Nagyon el vagyok keseredve :(