Ti rövidre zárnátok a párkapcsolatotokat az alábbi esetben?

"Vagy ezzel csak zaklatom Őt "

Ha zaklatásnak veszi, akkor ennek a kapcsolatnak amúgy sincs semmi értelme. Alapnak kellene lennie, hogy beszéltek az érzéseitekről.

"Ez mégis mit jelent? "

Azt, hogy totál alkalmatlan vagy egy párkapcsolatra. Ennél jóval nagyobb problémák is elő szoktak fordulni, de ha nem a pároddal beszéled meg, hanem vadidegenektől vársz választ kettőtöket érinti kérdésekre, akkor szerintem meg is van oldva a dolog... nem kell neked komoly kapcsolat és ennyi.

Kicsit végletes véleménnyel van itt most mindenki, úgy látom.

Sok információt nem osztottál meg.. Hány évesek vagytok? Melyik országba menne vissza? Dolgoztok, tanultok? Nem akarok minden titkos infót kicsikarni, csak vannak olyan tényezők, amiket nem lehet elkerülni.

Nézd, szerintem az, ha kattogsz ezen az egészen, nem azt jelenti, hogy alkalmatlan vagy egy komoly párkapcsolatra, hanem hogy benne vagy egy friss szerelemben, amit külső tényezők nehezítenek, és egyikőtök sem tudja, 1 hónap után mi lenne a helyes döntés. Aggaszt a bizonytalanság és kíváncsi vagy objektív szemszögre. Nincs ezzel semmi baj az égvilágon.

1 hónap nagyon rövid idő, bár most azt érzed, hogy nagyon megvan a közös hang, nem lehet tudni, ebből hosszú távon mi lesz. Most még van energiátok hozzá, minden új és izgalmas. Persze nincs az megírva, hogy halálra van ítélve az egész, de nem lehet semmit biztosra venni. Éppen ezért ennyi idő után nem lehet senkit arra "kényszeríteni", hogy radikálisan megváltoztassa az életét a másik miatt. Főleg ha egyébként elégedett a másik közegben/országban élt életével. Nyilvánvaló, hogy egyszer azt mondja, visszamegy, néha azt, hogy mi lenne, ha maradna.. Ez azt jelenti, hogy gondolkodik rajta, mi lenne ha, de messze van még a végső elhatározástól. Eljátszik a lehetőség gondolatával, mint mindenki ilyen helyzetben, talán kicsit bele is éli magát ebbe-abba. De az élet ennél komplikáltabb.

És hogy érdemes lenne-e megkérdezned, mit gondol? Hát hogy az istenbe ne lenne érdemes? Ez nem zaklatás, egy pár vagytok. Fontos, hogy azt érezze, mellette állsz és nem egy döntést akarsz belőle kicsikarni, hanem meghallgatni az őszinte véleményét. Mert ennek végső sorban nem olyan dolognak kell lennie, hogy ő dönt, Te meg elfogadod, aztán lesz, ami lesz. Ez csak hárítás a részedről. Hanem közösen kell meghozni.

"Nem akarom választás elé állítani, de max egy hónap múlva úgyis dönteni kell, addig meg nem szeretnék kételyek közt vergődni" - egy szerelem nem így működik! Hogy áh, inkább feladom, mielőtt sérülök. Nézd, én úgy gondolom, ha jól érzi magát kint, akkor nem fog itthon maradni csak miattad. Ami nem is baj, mert azt Te sem szeretnéd, hogy utána folyamatosan azt érezd, hogy boldogtalan, vágyik vissza és igazából Téged okol..

Most lehet, hogy jönnek majd a lepontozó-huszárok, de tudom, miről beszélek. Harmadik éve vagyok együtt a párommal, és az első két évet távkapcsolatban töltöttük, 1500 km-re egymástól. Nem volt könnyű, sőt, néha rohadtul nehéz volt, de kibírtuk, kihoztuk belőle a maxot. Most pedig együtt élünk néhány hónapja. Ő profi sportoló, és én soha egy percig nem álltam az útjába a karrierje tekintetében, de azt is megbeszéltük, hogy az én utam is fontos, ezért próbáljuk összehangolni a kettőt. Nem egyszerű, de nem lehetetlen.

Az, ha konkrét döntést vársz tőle már most, csak meg fogja keseríteni ezt a maradék egy hónapot is. Mert nyilván, halogatni fogja az utolsó percig.. Ha szereted és fontos neked, akkor légy mellette, támogasd, aztán majd meglátjátok, mi lesz és mi az erősebb, a kapcsolatotok vagy a távolság.. Vagy Ti és akkor győzelem, ha pedig nem, akkor legalább megpróbáltátok. 22/N