Mit tegyek, ha úgy érzem a kapcsolatom már nem a régi?

Ugyanebben a cipőben járok!!!!!!!!!!!!!

Mi is 3 éve leszünk együtt augusztusban, már én sem kívánom annyira és elvagyok akkor is, ha hétvégén nem találkozunk...viszont sok minden összeköt...nem hiszem, hogy képes lennék szakítani vele. Pedig már gondoltam rá, mégsem tettem meg, mert sok minden összeköt. Ő volt az 1. úgy, mellette lettem kislányból felnőtt nő...stb. 20/L

Nem, mert nem akarom megbántani. Meg amúgy egy nagyon rendes ember.

A volt pasim akivel hosszabb ideig jártam mindenáron azt akarta, hogy abba az alacsony színvonalú szakmunkásképzőbe menjek szociákis ápolónak ahová ő járt (félre ne értsetek, minden elismerésem a szoc. ápolóké, de én nem tudnám csinálni), plusz, mikor 14 évesen nem adtam magam, megcsalt, majd elhagyott.

A mostani párom nem ragaszkodott ahhoz, hogy itt maradjak ebben a városban, és mikor gimi után nem tudtunk rögtön összeköltözi, mert nem találtam munkát, nem kezdett el pattogni, inkább segített eldönteni, mit tegyek. Most szakmát tanulok és ő ebben 100%osan támogat.

Mindenben mellettem áll, a szüleim, testvérei, és ami még fontos a barátaim is elfogadták és ez visszafelé is igaz.

Szóval a fellegekben kéne járnom, hogy milyen jó életem van, mégis nem tudom mit tegyek.

Néha úgy érzem, szeretem, néha jó odabújni hozzá, azonban néha meg alig bírom elviselni.

Van hogy úgy érzem meghalnék nélküle, néha pedig azon gondolkodom, hogy mondjam meg neki, hogy ennyi volt.

Én szeretnék elhúzni ebből a porfészekből, ahol élünk(mármint ebből a városból) és beszéltünk is már erről, de nem vagyok biztos abban, hogy vele szeretnék a Dunántúlra költözni...