Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Lelkifurdalásom van. Felnőtt nők, feleségek, ti hogy vagytok a 'leányálmokkal'?
Elkezdtem olvasni egy hosszú fantasy fanfiction történetet, aminek a főszereplője egy szívdöglesztően jó pasi, pont az esetem... Ráadásul a történet egy románcról szól, enyhe (tényleg enyhe) erotikus vonallal. Okosan, igényesen van megírva, nem valami ötvenárnyalat- vagy vámpírregény-szerű gané. Vérpezsdítő olvasni, egészen rákattantam, napközben is ez jár a fejemben, alig várom, hogy tovább olvashassam... miközben a férjem ott van mellettem.
Természetesen tudom, hogy a kitalált szereplő egy kitalált szereplő, egy nő által nőknek írott idealizált fantasy-férfikép, amilyen nem sok vagy egyáltalán nem terem a valóságban. De pont azért, mert jól van megírva az a fránya történet, mégis emberinek, kézzelfoghatóank hat, nem valami éteri istenségnek.
Szeretem a férjemet, oda nem adnám száz mesebeli hősért sem, de na... mégis elálmodozom, hogy milyen lehet egy olyan magas, erős, csupaizom, veszélyes, de gyengéd, tökéletes férfi. Szégyellem magam miatta. A férjem csodálatos ember, erős, gyengéd, átlagon felüli. Csak hát ember: átlagos termetű, néha izzadtságszagú, néha hülyeségeket beszél, kezd enyhe pocakot ereszteni... Ránézésre a szokásos harmincas, na. (Én se vagyok egy Barbie-baba.)
Úgy érzem magam, mintha titokban pornót néznék. Mintha őt csalnám meg azzal, hogy elábrándozom egy ilyen őserejű germán harcos felett. Azzal, hogy ha csak enyhén is, elkezdtem érzelmileg kötődni egy kitalált alakhoz, mikor ott van nekem a hús-vér kedvesem.
Szidom magam, hogy 27 éves koromra már igazán kinőhettem volna a tini-álmokból, és nagyjából ki is nőttem, ez most valami egyedi eset. Régen nagy álmodozó voltam, gyerekkoromban is a legkedvesebb elfoglaltságom volt a légvárak építése, de mára nagyjából megszűnt. Kicsit hiányzik is, de miért pont ilyen fantáziákkal tör elő megint?!
Szerintetek tabu az ilyesmi? Vagy bizonyos fokig természetes? Küzdjek ellene?
Én is kíváncsi lennék erre a fanfictionre :D
Őszintén szólva bele kell férjen ez az életbe.
Régen sokkal többet álmodoztam, képzelődtem akár fél napokat, estéket is a szobámban.
Aztán kiiktatódott az életemből, mondhatni eltűnt s egy jó adag varázs is. Régen ez az álmodozás a szociális kapcsolatokat pótolta. Most, hogy azok vannak, pihenés, minőségi idő amit magammal töltök...van akik ezt társaságban csinálják, én túlságosan szeretem megtartani magamnak a fantáziáimat, hogy megosszam őket a nagyvilággal, de látod, ennek is van szociális vonala. Lehetne szerepjátékozni, rpg-zni, online játékokkal játszani.
Véget fog érni az a fancition, és akkor is ott lesz még a férjed, úgyhogy nem rontasz el ezzel semmit...viszont kapsz valamit, egy élményt, ami melenget belülről...
megmosolyogtam a kérdésedet :) abszolút nincs okod bűntudatra, álmodozni, fantáziálni természetes dolog. nekünk nőknek az ilyesmi sztorik a pornó megfelelője, ezzel nincs semmi baj :) nekem is volt ilyen időszakom a hosszú kapcsolatomban, de én egy rpg videojáték férfiszereplőire kattantam rá. szerepjáték lévén a karaktereddel lehetett románcot kezdeni a szereplőkkel, megismerni a történetüket, személyiségüket, flörtölni, drámába kerülni, és persze voltak eszméletlen romantikus jelenetek, meg szex is. na, én erre totálisan rákattantam, volt, hogy hetekig az illető férfiszerpelők jártak a fejembne, és konkrét szerelmet éreztem irántuk. nem volt bűntudatom, az akkori barátom is tudott róla, azért fájt inkább, mert lehangolt a gondolat, hogy ez (az egész játék világa) nem a valóság, és az, hogy a saját életemet ehhez kéepst unalmasnak éreztem. de már elmúlt, és hozzátenném, hogy ekkoriban nagyon kiüresedett érzelmileg a kapcsolatom, ezért a játékkal pótoltam a szükségleteimet.
azzal vigasztaltam magam - neked is ezt tanácsolom - hogy ha a vlaóság lenne az a t9rténet, akkor egy idő után az álomférfi is unalmassá válna ;) a távolból könnyű idealizálni, persze, hogy tökéletesnek tűnik a pasi, de ha 9sszeházasodnátok és együtt élnétek, neki is előjönnének ám a hibái :D
23n
Köszönöm a válaszokat! Remekül szórakoztam rajtuk. Ezek szerint nem bennem van kificamodva valami. :)
Igen, sanszos, hogy a férjem szintén elfantáziálgat a tökéletes nőről, és csak röhögök rajta. Némi kárörömmel, hogy helyette engem fogott ki...
Furcsa, mert azt hittem, az ilyen kamaszos fantáziákból már kinőttem, vagy legalábbis az ingerküszöböm magasabb X év házasság után annál, semhogy egy izmos mellkas leírása (még nem nem is látványa!) megdobogtassa a szívemet.
Persze a rebbenő, szikrázó izgalom varázslatos dolog, de ahogy az utolsó is írta, a megismeréssel csökken vagy átalakul valami mássá.
Majd igyekszem győzködni magam, hogy az "álomférfi" biztos horkol vagy ilyesmi. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!