Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Lelkifurdalásom van. Felnőtt nők, feleségek, ti hogy vagytok a 'leányálmokkal'?
Elkezdtem olvasni egy hosszú fantasy fanfiction történetet, aminek a főszereplője egy szívdöglesztően jó pasi, pont az esetem... Ráadásul a történet egy románcról szól, enyhe (tényleg enyhe) erotikus vonallal. Okosan, igényesen van megírva, nem valami ötvenárnyalat- vagy vámpírregény-szerű gané. Vérpezsdítő olvasni, egészen rákattantam, napközben is ez jár a fejemben, alig várom, hogy tovább olvashassam... miközben a férjem ott van mellettem.
Természetesen tudom, hogy a kitalált szereplő egy kitalált szereplő, egy nő által nőknek írott idealizált fantasy-férfikép, amilyen nem sok vagy egyáltalán nem terem a valóságban. De pont azért, mert jól van megírva az a fránya történet, mégis emberinek, kézzelfoghatóank hat, nem valami éteri istenségnek.
Szeretem a férjemet, oda nem adnám száz mesebeli hősért sem, de na... mégis elálmodozom, hogy milyen lehet egy olyan magas, erős, csupaizom, veszélyes, de gyengéd, tökéletes férfi. Szégyellem magam miatta. A férjem csodálatos ember, erős, gyengéd, átlagon felüli. Csak hát ember: átlagos termetű, néha izzadtságszagú, néha hülyeségeket beszél, kezd enyhe pocakot ereszteni... Ránézésre a szokásos harmincas, na. (Én se vagyok egy Barbie-baba.)
Úgy érzem magam, mintha titokban pornót néznék. Mintha őt csalnám meg azzal, hogy elábrándozom egy ilyen őserejű germán harcos felett. Azzal, hogy ha csak enyhén is, elkezdtem érzelmileg kötődni egy kitalált alakhoz, mikor ott van nekem a hús-vér kedvesem.
Szidom magam, hogy 27 éves koromra már igazán kinőhettem volna a tini-álmokból, és nagyjából ki is nőttem, ez most valami egyedi eset. Régen nagy álmodozó voltam, gyerekkoromban is a legkedvesebb elfoglaltságom volt a légvárak építése, de mára nagyjából megszűnt. Kicsit hiányzik is, de miért pont ilyen fantáziákkal tör elő megint?!
Szerintetek tabu az ilyesmi? Vagy bizonyos fokig természetes? Küzdjek ellene?
Én elég rendesen nézek pornót, gyűjtöm a nekem tetsző srácok fotóit (körülbelül ezer kép van különböző személyekről), imádom a túlidealizált vámpír hősöket is, persze nem mindet, de rajongok minden ilyen hülyeségért, és mégis szeretem a barátom, sosem csaltam meg, és erősen kétlem, hogy pár fotó vagy fantázia alak közénk állna... Ez csak szórakozás fejben. Amúgy mi ez a könyv, érdekelne, mivel szeretek olvasni? :D
24L
Hagyd, hogy sodorjon magával a történet és ne küzdj ellene! Ettől olyan szuperjó dolog olvasni! :)
Ismerős az érzés :)
Mi ez a fanfiction? :D Nagyon kíváncsi lettem! :D
Egyébként emiatt szerintem ne legyen lelkiismeret-furdalásod, olvasni valóban nagyon jó dolog, én is szeretek és azt is tudom, milyen érzés, amikor a szereplők annyira közel állnak az ember szívéhez, hogy velük izgulsz, sírsz és nevetsz a történet során. :) Ez természetes dolog.
Első: nem könyv, csak egy angol nyelvű fanfiction. Ha érdekel, privátban elküldöm, de ha amúgy nem szereted az adott világot, akkor jóval kevésbé értékelhető.
Elég józan, erős csajnak tartom magam, sose voltam egy románcokért sóhajtozó darab, sőt vallatni lehetne a romantikus történetek többségével. Általában odáig jutok velük, mint Shrek, hogy "Na jó, ilyen is csak a mesében van. Mekkora egy rakás...." Pont ezért fura.
Akkor döbbentem rá, hogy ez a történet túl nagy hatással van rám, mikor tegnap este a férjem kedvesen odajött hozzám, hogy mit szeretnék csinálni, hogyan járjon a kedvemben, nézzünk-e filmet vagy valami, én meg mondtam, hogy "Nem, köszi, most inkább olvasok." ... :( Aztán persze elszégyelltem magam.
Nem leszek függő, nem fog beszippantani az álomvilág, de nem árt észnél lenni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!