Ti összejönnétek így valakivel is?

Tudod bármibe kezdesz az életben, arra sosem lesz garancia, hogy jól fog működni és nem sérülsz meg. Az élet a kockázatvállalásról szól. Aki mer az nyer(het). Aki nem mert, az ott fog ülni egész életében a lúzerek kispadján és nézheti mások sikertörténeteit.

Én még férfit közelről sem szagoltam, mikor hatalmas görcsökkel indultam (idézőjelben!) a párkapcsolatok színterén. (vagy inkább nem indultam, mert féltem).

De ez nem volt tartható. És akkor egyik nap elhatároztatm, hogy változtatok az életemen. És kezdem azzal, hogy odamegyek egy random sráchoz a vonaton amire épp felszálltam és szóba elegyedek vele. Az egész csak arra volt jó, hogy ne zárkózzak el az emberek elől, hogy nyissak mások felé. De a terv annyira jól működött, hogy így benne köszönthettem az első barátomat.

Az élethez bátorság kell. Bátorság ahhoz, hogy merj kockázatot vállalni. Persze, az nem kockázat vállalás, hogy egy iszákos, lelki sérült, félőrülttel összeállsz, mert kb borítékolható a lelki trauma. De a rendes pasaokkal is ott van mindig a rizikó bőven. A kérdés, hogy mersz kezdeni az élettel valamit, mered megragadni a lehetőségeket, vagy hagysz mindent elúszni?

Semmire nincs ráírva, hogy ezt válaszd és ez egy csoda lesz. Ahhoz te is kellesz, hogy azzá váljon.

Ne félj! Ez az első és legfontosabb lépés.

Ne görcsölj, csak élvezd ki a pillanatot. Lehet nem jön össze. Na és? Benne van a pakliban. Minden egyes kapcsolatból, negatív helyzetből építkezik az ember.

De mi van ha összejön? Ha boldog leszel vele, ha ő az akit neked szántak. Elszalasztanád a lehetőséget valami miatt, ami még csak be sem következett?

Adj egy esélyt magadnak a boldogságra! Minden jót :)