Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Tudnék élni a barátom nélkül, ez így normális?
Elég gondolkodós típus vagyok, pszichológusnak tanulok. Olyan megfoghatatlan ez a szerelem érzés, mindenkinek olyan más. Csak kíváncsi vagyok, van-e itt olyan, aki hasonló típus, mint én.
Tehát, sose voltam az a nagyon lángolós, rózsaszín ködös szerelmes típus. Ilyet utoljára 14 évesen éltem meg, most meg már 23 vagyok. Nagyon földhöz ragadt vagyok, rögtön észreveszem a másikban azokat a "hibákat" amik nehézségeket jelenthetnek a kapcsolatunkban. Szeretem Őt, jól érzem magam vele, tudunk jókat beszélgetni, nevetni, sok programra járunk, várom, hogy találkozzunk. DE, van amit nem vele beszélek meg. Ha megpróbálok belegondolni, mi lenne velem nélküle, őszintén nem esem kétségbe, nem gondolom, hogy magamon kívül zokognék hetekig.(mondjuk lehet azért, mert olyan szoros a kapcsolatunk, hogy ez valósan most elképzelhetetlen) Emellett nehezen kötődöm, gyorsan tudok törölni emberi kapcsolatokat az életemből, ez sajnos mindig így volt. Ha meglátom, nem vagyok elájulva, hogy "óóó itt van életem szerelme", egyszerűen "csak" örülök neki. Ez így normális? Mert én annak érzem, kifejezetten örülök is neki, de tapasztalatlan vagyok, romantikus filmeken nőttem fel és ott nem ezt a fajta szeretetet sugározzák. A környezetem is szegényes boldog kapcsolatokból, így nem sok viszonyításom van. Ti mit gondoltok, hogy éreztek?
válasza:
válasza: válasza:23 évesen nem biztos, hogy van annyi önismereted, illetve emberismereted, hogy levond ezeket a következtetéseket szerintem.
De mégszép, hogy tudsz a barátod nélkül is élni,ez így természetes.
válasza:6 éve ugyanezt mondtam egy barátnőmnek. Azóta férjhez mentem hozzá. De nem vagyok belé szerelmes, sosem voltam. Csak ésszel csinálom, mert ő jó apának, férjnek, nem jár kocsmába, rendesen dolgozik, nem ordít velem, nem kerül börtönbe...vannak tapasztalataim...
Szóval kérdésedre válaszolva, szubjektív. Belegondoltam annó, hogy ha ő el akarna hagyni engem, ahhoz mit szólnék, lehet, hogy akkor kezdeném el jobban értékelni őt, és akkor jönnék rá, hogy mit is jelent ő nekem, és lehet, hogy mégsem akarnám őt elengedni. Ezt egyelőre nem tudtam megtapasztalni, úgyhogy csak annyit tudok mondani, hogy ha szerelmes az ember, akkor ez a kérdés, amit kiírtál meg sem fordul az ember fejében..
válasza:A kérdésedre válaszolva: Igen, normális, sőt ez a jobbik eset.
Azonban vigyázz arra, ahogy fentebb is írták, a szakmaiságot ne keverd bele a magán életebe. Ahogy írsz, az nagyon szakmaipl.: "utódnemzés ösztöne irányít hormonokkal" :D
Szerintem a szerelem kell az elején, ami ahogy írtad is, átalakul egy életen át tartó szeretetté. Van akinél pár hét után, van akinél pár hónap, ez mindenkinél más, és valószínűleg attól is függ, hogy milyen a személyiséged. Például egy szangvinikus képes örök szerelmes maradni, egy flegmatikus már kevésbé.
Ami még nagyon fontos az a folytonos szenvedély. Ez megnyilvánulhat sok mindenben: pl. veszekedésben vagy szexben is! Ja és igen, kell a sok szex is!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!