Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Jogosan haragszom a páromra?
Nagyon összevesztem a barátommal a héten. Csütörtökön volt a születésnapom, és mivel közel lakunk édesanyámékhoz, úgy döntöttünk, hogy aznap tartjuk a családi vacsorát, nem pedig hétvégén.
Egyetemisták vagyunk. A párom szemeszter eleje óta tudta, hogy ezen a héten, pénteken, referátumot kellett tartania, és azt is tudta már két-három hete, hogy csütörtökön tartjuk a vacsit, ami el szokott húzódni, plusz mire hazaérünk a budapesti közlekedésben...
Feltételeztem, hogy ennek tudátában már rég elkészítette az előadást... De nem. Szerda éjjel arra keltem, hogy a gép előtt ül, nem alszik, hanem villámgyorsan rakja össze a dolgokat... Ennek következtében egész csütörtökön használhatatlan volt, szinte belealudt a tortába. Nem szólt bele a beszélgetésbe, morcos volt, mert ő fáradt, és amúgy is, siessünk haza, mert másnap előadása lesz, és még nem fejezte be, és aludni is kéne.
Őszintén szólva nagyon felbosszantott. Szombat reggel, már kipihenten, jött oda hozzám, hogy szivem, és mi a bajom, olyan idegesnek tűnök rá. Hát, elmondtam, mi bánt, ő meg nem érti, hogy ezen mi a baj, ott volt a vacsin...
Én reagálom túl? Mit gondoltok? 23/L
válasza:A születésnap nem rólam szól hanem a közösségröl, akik ott vannak. Ha a páromnak rossz kedve, munkája, stb van, akkor eleve nem várnám el, hogy a rokonaimmal jópofizzon, hame hagynám, hogy nyugodtan lazíthasson, pihenhessen és böven megelégednék azzal, ha egy mondatban megköszönt.
Ami miatt meg írták, hogy jogos lenne, hoyg otthagy, az az, hogy te csak magadra gondolsz, csak az érdekel, neked mi tetszik és az ö igényeivel, problémáival nem törödsz, söt meég balhét is csinálsz abból, hogy hullafáradtan nem volt kedve megjátszani magát, hogy hüde élvezi a családooat, mikzöebn csal laudni lett volna kedve.
Akibe ennyire kevés empátia szorult, mint beléd, az nem csodálkozhat, ha idövel magára marad, mert senki nem akar tartósan egy önzö valakivel lenni.
válasza:Elfogadom, amit mondtok, de nem értek vele egyet.
Szerintem pont két hónapja lett volna rá, hogy ne utolsó estére hagyja a referátum elkészítését... És, ha valaki fontos nekem, akkor talán képes vagyok a lustaságon felül kerekedni, és nem elérni azt, hogy alig bírjam nyitva tartani a szemem egész nap.
Tehát, én vagyok az önző, de ő nem lehetett volna figyelmesebb. :) Az rendjén van, hogy tudja, hogy megyünk valahova, ideje is lenne megcsinálni a feladatot, de inkább mosottsz*rrá hagyja magát fárasztani.
Nem tudom, nekem a szülinap mindig az adott emberről szól, neki is mindig megadom a figyelmet, készülök mindennel, amivel lehet, hogy a kedvében járjak, és hogy érezze, hogy az az ő napja és őt ünnepeljük. De lehet én vagyok rosszul bekötve. Ezeknek mindig nagyon örült, és mondja, hogy szereti, hogy ennyire megadom a módját az ünnepeknek. És nem, nem az a lényeg, hogy ott üljön az asztalnál, mint egy duzzogó, fáradt kölyök, hogy már szinte a megérkezés pillantától azt mondogatja, hogy mikor megyünk már, és ha valaki kedvesen érdeklődik, próbálja bevonni a beszélgetésbe, ő csak morog a bajsza alatt. Azt sem értem, miből gondoljátok, hogy hisztiztem... Elmondtam neki, ami bántott. Normálisan. De akkor máris hagyjon el, mert önző vagyok és gyerekes.
válasza: válasza:Nem érted. Én igen, hisz utolsó pillanat utánra hagyós vagyok én is...
"És, ha valaki fontos nekem, akkor talán képes vagyok a lustaságon felül kerekedni"
Ha az ÉLETEMRŐL van szó, akkor is átkozottul nehéz felülkerekedni a lustaságon, halogatáson, többnyire nem is sikerül. Márpedig hidd el, az életem nekem nagyon-nagyon fontos. Megértem, hogy ezt nem érted, nagyon logikus, hogy hát csináljuk jól, idióta dolog így, mindenki csak veszt vele... Még én sem értem, falnak megyek magamtól néha... De ez van :( Sosem adom fel, igyekszem, de ennek nincs látszatja.
Attól még nagyon fontos is lehetsz számára.
Szóval nem alapvető az, hogy ha megjelenik az ember a párja szüleinél (vagy bárkinél), akikkel jóban van, akkor normális viselkedést tanúsítson?
Elásnám magam, ha akár csak egy szimpla napon is ilyen flegma és duzzogós lennék a párom szülei előtt, csak azért, mert fáradt vagyok a saját hibámból kifolyólag. Főleg, ha azok kedvesek, elém rakják a finom ételeket, törődnek velem. Ez nem a saját tulajdonságaim ráerőltetése a másikra, ez alapvető illem és jólneveltség. Meglep, hogy ennyi embernek ez nem természetes, és hogy elfogadják azt, hogy igen, ilyen vagyok, lusta vagyok, fogadja el a világ... Ez az önzőség, nem az, amit én kértem. Voltaképpen annyit, hogy viselkedjen úgy, ahogy mindenkitől elvárható lenne.
Még valamelyik előző válaszoló kérdezte az ajándékozást: Igen, szoktunk, de most kitoltuk az ajándékot, mert épp jogosítványra gyűjt, és mondtam, hogy akkor ne költsön rám semmit, max, ha nagyon ragaszkodik hozzá (ragaszkodott), akkor ne menjen túl egy szál virág áránál.
válasza: válasza: válasza:Nem mondtam, hogy fogadd el... Szakíthatsz is vele, ha az a szimpatikus számodra, te életed.
Azt próbáltam elmagyarázni, hogy ezen még az adott ember sem tud olyan könnyen változtatni, ahogy te gondolod. Nem kell elfogadni, de hiba azt hinni, hogy direkt csinálja.
S ahogy már írták, itt a saját értékrendedet, gondolkodásodat akarod ráhúzni arra, aki másképp gondolja. Engem nem érdekel az általános illem (betartom, ha ismerem és könnyen megy, de megvannak a magam szempontjai), a saját fejem után megyek. Anyóssal kedves vagyok, mert nem tudok más lenni, jó fej. Ha a saját hibámból fáradtan esek be hozzá, tuti felajánlja, hogy aludjak s kérek-e takarót :) Az ünnep étkezésperceiben még sosem aludtam, az igaz, de sosem ugráltam az ünnepelt körül. Nem mindenki szerint kell ezt, ez van. Alapból eleve szeretjük a másikat (pedig az nem illem, mert érzéseket nem lehet illemből), figyelembe vesszük, nyilván szülinapon lehet egy kis plusz, de akkor is mindenkiről szól az élet s a nap is.
Van, ahol máshogyan vannak ezek, de az nem jelenti azt, hogy az a jobb.
Egy szóval se mondtam, hogy ugráljon körbe folyamatosan, egész nap. Hanem, hogy legyen normális. Tekintve azzal, hogy még reggel is, mikor lefeküdt egy fél óra erejéig, és keltettem, hogy mennie kell előadásra, vittem be neki a kávét, reggelit. Valóban, elvárom, hogy körbe ugráljon, tényleg.
Utolsó előtti, nem értem, mi győzött meg a többiek igazáról azzal, hogy szoktunk ajándékozni, de most éppen nem vesz semmit, mert másra gyűjt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!