Jogosan haragszom a páromra?

Ó, az elején azt hittem, lemondta a vacsorát, mert dolgozott a referátumon. Én lehet, hogy azt tettem volna, annak ellenére, hogy korábban akartam volna megcsinálni, de az ember gyarló... A diplomamunkámat is egy hét késéssel adtam le, napi 24 órában nyomtam a végén, a szemem majd kifolyt... Ah régi szép idők.

Nem optimálisan csinálta, de nem rosszindulatból, ami nálam sokat számít. S még el is ment (bár ha elvárta, hogy siessetek haza, az nem volt szép tőle, elvégre tudta, mi merre s csak mert ő a dolgán pörög, Te miért szenvedj miatta... ez nem korrekt, ha egyszer ő tehet róla, hogy nem csinálta meg hamarabb. totál az ő sara).

Az miért baj, ha a vacsorán csendben van? Ha nekem olyan a hangulatom, én se csevegek s minden ok nélkül is tudok rosszul aludni.

Nem, nem jogos a részedröl és egyértelmüen túlreagálod.

Ezen kivül, ha ilyen apróságból ekkora cirkuszt csinálsz, akkor megérdemelnéd, hogy othagyjon.

ehh...dettó ilyen az én barátom is :D

halogatja a dolgokat, majd ráér még minden, aztán az együtt töltött idő rovására megy.. (meg persze a nem velem való programjai rovására is, mert kb mindent uccsó pillanatra hagy)

szerintem ne pukkadj ezen, bár nem a legideálisabb ami történt, az igaz. annyit tehetsz, hogy nem hisztizve elmondod neki (na nekem ez nem szokott menni, mindig leordítom a fejét :D) hogy ez szarul esett és legközelebb próbáljon legalább ilyenkor előre cselekedni.

ha egy picit is intelligens, talán figyelni fog a fontosabb közös események előtt erre, de ha alapvetően ilyen halogatós a személyisége, csodát ne várj

#4: Nem, nem zavarna. Sosem szólt még rólam a születésnapom, de nekem jobb is, ha inkább minden egyéb nap szól részben rólam :) Kedves párom van, szeretjük egymást. Hogy most rossz kedve van vagy mondjuk elfelejti a születésnapomat, az nem sokat kavar be. Ha direkt keresztbetenne nekem, az persze más lenne, de ilyenről szó sincs. Elfelejt dolgokat (elég lyukas a memóriája, de az enyém sem tökély), megvannak a dolgai, elvégre ember. De összességében rendben van s ez a fő, nem az apróságok, még ha némelyik zavaró is olykor.

Természetesen nem vagyunk egyformák, s ha Téged az ilyesmi sokkal jobban zavar, az egészen más helyzetet ad, de ebben nem vagytok kompatibilisek, hogy az ő megítélése szerint nem követett el semmi különöset. De Téged, a 2 résztvevő egyikét zavarja a dolog, így mindegy, hogy a Föld többi lakosa szerint jogos-e a harag. VAN és kész. Én a helyedben megpróbálnám megbeszélni vele, hogy OK, hogy neki ez semmi, de NEKEM igenis gond s próbálja meg jobban szervezni a dolgait ilyen esetekben.

Én meg is próbálnám és látványosan elbuknék, abban jó vagyok. Vannak emberek, akik legjobb igyekezetük ellenére is az utolsó pillanatra hagyják a dolgokat. Szinte kizárólag minden egyes alkalommal úgy mentem ki a vonathoz, buszhoz, úgy írtam témazárót, hogy az utolsó pillanatra hagytam a dolgot. Kockázat, idegeskedés, presztízsveszteség, zavaró dolog, mindig nagyon igyekeztem, hogy ne így legyen, de ez mit sem ért. Ha elhatároztam, hogy direkt 10 perccel korábban indulok, közbejött valami és 10 perccel később indultam. Lehet, hogy erre van a pszichológusoknál valami kifejezés...

Igen, a te részedről is érthető, hogy mérges vagy rá, de ő ilyen és nem valószínű, hogy meg fog változni.

Az én barátom is ilyen, hogy mindent az utolsó percre hagy, sok programot ki kellett már ilyen miatt hagyni ami bosszantó, mert az én gondolkodásommal nehéz megérteni, hogy miért nem csinálja meg vki hamarabb a dolgokat, hogy utána nyugodt szívvel pihenhessen.

Tehát megérteni nem tudom, csak elfogadni. Ő ilyen, kár ezen mérgelődni, mert megváltozni nem fog és így csak feszültség lesz folyton köztetek.

Annyit tehetsz, hogy legközelebb folyamatosan emlékezteted, hogy mikor van a vacsi és, hogy csinálja meg a feladatát, mert rosszul esne neked, ha tönkre tenné egy ilyen h.lyeség miatt

Megbeszéltétek, hogy ott lesz a vacsin. Ott volt? Ott volt. Akkor mégis miért érzed úgy, hogy bármi jogod is van a haragra? :D Teljesítette a kérésed. Az más kérdés, hogy sem ő, sem mások nem fognak a parancsodra mosolyogni. Nem bántásból, de a hozzáállásod nagyon gyerekes személyiségre utal...

Egy párkapcsolat nem arról szól, hogy az egyik fél kijelenti, hogy az ő napja van és akkor minden csak úgy lehet, ahogy ő azt kitalálta. Jobb esetben ezt 18 éves korára kinövi az ember. Az élet nem ilyen. Nem minden úgy történik, ahogy az álmainkban kitaláltunk és nem is fogja mindenki azt a célt szolgálni, hogy az történjen.