Velem van a gond, ha boldogtaln mellettem?

A barátomnak, kezd úgy tűnni, semmi sem jó. Külföldön élünk, én jól keresek, ő tanul, azért kap némi pénzt, így jó körülmények közt élünk. Én kb megszakadok a munkában, de nem mutathatom ki, ha fáradt vagyok, mert azonnal kiabál. Szóval, nem lehetek se fáradt, se szomorú, ő viszont mindig az.

Azt tanulja, amit szeret. Van elég pénzünk mindenre. Főzve van rá, tényleg csak annyi a dolga otthon, hogy néha bedob ezt-azt a mosógépbe. Vannak barátai, kollégái, oda megy, ahová akar, ő mégis mindig szenved.

Soha semmit nem kellett csinálnia, mert a szülei mindent a feneke alá tettek, 26 évesen még otthon lakott, és nem adott haza semmit. Én 19 évesen már nem laktam otthon, 20 évesen meg már az országban se. És a szüleim az utolsók, akik valaha is segítenének.

Ha megmondom neki, hogy túl jó dolga van, az a baja, akkor mindig elkezdi, hogy hagyjam békén. Ha felhozom az én példámat, megkapom, hogy szerencsére ő nem ekkora szerencsétlen, és ne rinyáljak arról, hogy "jajj, apukám vert, meg jajj, anyukám meg beteg volt, meg jajj, csórók voltunk", mert sz.rt sem érdekel.

Én tényleg szeretnék neki segíteni, de azt se tudja, mi baja.

21N, 28F