Kezdőoldal » Felnőtt párkapcsolatok » Párkapcsolati problémák » Segítség! Hárpia vagyok?!...

Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

Segítség! Hárpia vagyok?! Hogyan ne rontsam el a kapcsolatot? Vagy tényleg gond van?

Figyelt kérdés

Párommal nagyjából 9 hónapja vagyunk együtt (bár évek óta ismerem). Mostanában egyre több a feszültség, vita köztünk: néhány hete ez odáig fajult, hogy kb. minden éjszakát átsírtam, amíg ő aludt.

Tudom, hogy rengeteg stressz, feszültség éri a munkahelyén, és próbálok mellette állni, azonban sokszor azt érzem, hogy rámegy a kapcsolatunkra. Az eddig megszokott heti 4-5 találkozónk a felére csökkent, sokszor ha össze is futunk, az is csak max. fél óra, aztán elköszön, fáradt. Most ott tartunk, hogy jóformán minden hétvégén hazautazik a szüleihez, hogy pihenni tudjon (nem együtt élünk, barátaival lakik együtt még) ami azt jelenti, hogy ilyenkor a változó munkarendje miatt egy hétig nem is látom. Tehát egy hétig itthon van, amiből egy-két nap normális(abb)an találkozunk, utána munka miatt alig, aztán meg ha hazamegy, azért nem, mert rögtön munkára jön vissza, amikor megint nem...


Az a legnagyobb baj, hogy én ettől borzasztó feszült vagyok. Azt érzem, hogy rámegy a kapcsolatunk, amit nem szeretnék. Mindketten elég impulzívak vagyunk, a rosszkedv ragadós, ha pedig neki rossz kedve van, akkor beszólogat (nem csak nekem, úgy a nagyvilágnak), amire meg én is feszültebben reagálok, hiába tudom, hogy nem ellenem szól... kész a veszekedés.

Ha valamin összekapunk, én szeretném mindig megbeszélni, átrágni, elővenni. Ő viszont az a fajta, hogyha nem nagy dologról van szó, vagy mondjuk már előkerült korábban, akkor oké, ez történt, bocsánatot kértünk egymástól, felejtsük el, lépjünk tovább, mintha mi sem történt volna.

Viszont emiatt én azt érzem, hogy ott marad a tüske mindkettőnkben, és gyűlik a sok apróság... Ha egy ilyen után találkozunk, sokkal feszültebb vagyok, ha kérdezgeti, hogy mi a baj, az is dühítő, hiszen tudnia kéne, még nem beszéltük meg..... és bánt, hogy ő nem éri fontosnak. A múltkor pl. hasonló szituban hetekig nem tudtunk rendesen beszélni a hazautazgatásai miatt, neten meg telefonon nyilván nem akarok. És most szóvá tettem neki, hogy szeretnék beszélgetni, ha nyugodtan lesz szabadidőnk, erre ő meglepődve, "már megint mi a baj?". És most megint hazautazott... napok óta alig beszélünk.


Már rémképeket látok, hogy otthon csajozik, vagy szimplán elege van, nem is akar visszajönni egyszercsak (elmondta korábban, hogy elege van a munkájából, ha én nem lennék, akkor hazaköltözött volna már), holott tudom, hogy ezek egyike sem igaz.

Minden apróságra ugrok, és tudom, hogy ezzel már én magam gerjesztem a balhékat, hiába nem akarom. Főleg, hogy ilyenkor ugye előjönnek a nem megbeszélt tüskék, amiből meg az lesz, hogy vagdalkozunk...


Fogalmam sincs, hogy lehetne ezt megoldani, hogy ne csatározás legyen az életünk. Mert tudom, hogy ez így nincs rendben, a legjobb pillanatokat is elronthatja.



2015. szept. 10. 14:59
 1/7 anonim ***** válasza:
67%
Egy stresszes munkahely sajnos nagyon meg tudja keseríteni az ember életét. Néha az embernek egyáltalán nincs kedve emberi társasághoz, csak bezárkózna valahova és nézne ki a fejéből. Bármit csinálna, csak ne kelljen gondolkoznia. Valószínűleg tisztában van vele, hogy gondok vannak a kapcsolatotokkal, de nem akar a magánéletében is konfliktust kezelni. Szerintem nem vagy hárpia. Neki viszint el kéne gondolkozni rajta, hogy munkahelyet váltson. Tudom, nem egyszerű, de legalább megpróbálni.
2015. szept. 10. 15:27
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/7 Sunshinedoll ***** válasza:
100%
Nem vagy hárpia. Vannak igényeid, egy kapcsolatban és ezt nem kapod meg. Tök jogos, ha emiatt hisztizel. Az, hogy a párod egyáltalán nem érzi úgy,hogy kompenzálnia kéne, vagy így leírás alapján nem tűnik úgy, hogy őt különösebben bántaná az, hogy már nem olyan a kapcsolatotok, mint volt, szerintem csak olaj a tűzre. Legyél tisztában azzal, hogy te mit tudsz ajánlani és mit vársz el cserébe, és ne állapodj meg kevesebbel vagy köss kompromisszumot. Állj elé, hogy drágám, ez így nekem nem stimmt. Ne félj hisztisnek lenni, rengeteg nő elfojtja a jogos sérelmeit mert nem akarnak hárpiának tűnni a pasik szemében, ez csak oda vezet, hogy te mindig megalkuszol, ő meg soha nem lesz felelősségre vonva semmi sz-rságért, amit csinál. Te stresszes leszel, ő meg le se sz-rja a szituációt. Te kérsz mindenért bocsánatot, még azért is, amiért ő a hibás. Ha tekiakadsz az ő hülyeségén, ő nem fog elgondolkozni a tettén, hanem elvárja, hogy majd te közelíts hozzá, és majd te leszel az, aki megint oda megy, hogy hátdrágám bocsánat, hogy kiborultam. Miért kérnél bocsánatot azért, mert felháborodsz azon, ha nem úgy kezelnek, ahogy megérdemled? minden jogod megvan rá! Szóval igenis állj a sarkadra, hisztizzél, ha hárpiáskodni kell, akkor hárpiáskodj. Ha nem képes megadni neked azt, amire vágysz, akkor ne köss kompromisszumokat.
2015. szept. 10. 15:44
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/7 A kérdező kommentje:

#1 Az a baj, hogy nem nagyon van alternatíva. Eleve nehéz munkát találni, illetve szolgálati lakásban laknak, ha kilép, akkor rögtön költöznie kell... és ha nincs munka, akkor albérlet sem, ha hazamegy, az pedig 300+ km-t jelent, tehát megint csak lőttek kettőnknek. :/ Ha lenne alternatíva, én is biztatnám, hogy hagyja ott, de nincs, az én "szegényes magyar" fizumból pedig nem tudnám kisegíteni, míg nincs más.


#2 Lehet, rosszul fogalmaztam, nincs az, hogy mindig én kérek bocsánatot, sőt! Ő ilyen szempontból sokkal megalkuvóbb, sokszor hamarabb jön bocsánatot kérni, ha összekapunk, csak hogy nyugalom legyen. Csak neki nincs igénye rá, hogy utána még át- és átrágjuk, hogy miért volt a balhé, mert bocsánatot kért, én is (mindegy, hogy épp ki mondta először), továbbra is szeret... és ennyi. És utána nem érti, hogy nekem miért nem.


Gondolom, ebben benne lehet, hogy ilyen szempontból más személyiségünk van, de egyszer ilyen, máskor meg ő teszi szóvá, hogy "soha nem mondok neki semmit", mert ha épp rossz napja van, nyilván próbálom nem tetézni még azzal, hogy rázúdítom még ezeket is. Csak attól még gyűlnek ugyanúgy. :(

Múltkor egyszer, mikor kiborultam, beszéltünk valamennyit, és szóvá tettem neki, hogy azt érzem, szinte nem is kíváncsi rám, akkor azt mondta, hogy szerinte nincs különösebb oka, nem tudja, hogy miért. Nem mondta, hogy nincs így, csak hogy az okát nem tudja megmondani.

Közben viszont érzem, tudom, hogy szeret, és én is őt. Jobb napokon, ha nincs munka vagy egyéb ok a nyűglődésre, akkor mindig azt tervezgeti, hogy ha majd egyszer megkéri a kezem, stb., törődik velem, és mielőtt ez az egész elfajult az elmúlt időkben, én is azt éreztem, hogy biztonságban vagyok mellette, megadja azt, amit egy kapcsolattól várok.

2015. szept. 10. 20:01
 4/7 anonim ***** válasza:
100%

Te nem vagy hárpia, teljesen normális igényeid vannak.

"vagy szimplán elege van, " - szerintem is.

Én is stresszes helyen dolgozom, (3-an is) a neten most is a meló....

A Kedves elutazott, holnap jön, szóval dolgozhatok 2-3iig...de ha megjön: csak ő!

2015. szept. 12. 21:19
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/7 anonim ***** válasza:

Ez nem kapcsolat,és nem a konfliktus miatt,hanem mert keveset vagytok együtt.


Fáradt,összefuttok,1hétig nem is találkoztok.Ahol odáig van a pasi érted,olyan kapcsolatban ez nem indok arra, hogy ne találkozzatok!


Szerintem fuccs a kapcsolatnak!

2015. szept. 12. 22:03
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/7 anonim ***** válasza:

Ja és mégcsak annyit, hogy szerintem, hiába van az, hogy az ember nem akar néha gondolkozni,vagy csak el akar lenni magában és nem vágyik társaságra, ez nem megoldás, és ilyen embernek nem való kapcsolat!


Hidd el,aki szerelmes,szeret téged,annak akármilyen sz*rjai is vannak, arra gondol, hogy dejó,este látom a párom,vagy végre együtt lehetünk és inkább meghallgatom az ő baját, minthogy az én sz*rságaimmal traktáljam!!!!

2015. szept. 12. 22:06
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/7 A kérdező kommentje:

Valami ilyesmitől félek én is, de nagyon szeretném megoldani. Tudom, ehhez két ember kell, és bennem is felmerült már, hogyha nincs szüksége rá, hogy ott legyek, akkor miért erőltetjük, de közben ő is folyamatosan hangoztatja, hogy hiányzom neki, meg szüksége van rám... Nem szeretném ilyen könnyen feladni, de nem tudom, mit tehetnék. :/


Köszönöm mindenkinek a válaszokat, jó külső nézőpontot is olvasni!

2015. szept. 13. 21:30

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!