Hogyan lehet ebből még jó kapcsolat? Mennyire normális, hogy ezt érzem? Mennyi ideig normális, ha még ezt érzem? .

Igazából, párkapcsolati témában majdnem ez az egyik legnehezebben megválaszolható talány, amivel az emberek elő szoktak hozakodni. Nem igazán lehet egyértelmű, bombabiztos választ adni, gondolom ezért is nem érkeztek még válaszolok. Minden esetre azért meg lehet próbálni a válaszadást, de ezt semmiképp ne vedd teljesen biztosnak, hiszen nem ismerlek benneteket, nem tudom milyen élethelyzetben vagytok, milyenek az egyéni életkörülményeitek. Azt is vedd figyelembe, hogy csak saját tapasztalatból tudok kiindulni, tehát egyáltalán nem biztos, hogy ez veletek is pontosan úgy fog előfordulni. Velünk úgy volt, hogy ugyanígy kezdődött, hol én, hol meg a volt párom kezdett el mindig valaki más iránt érdeklődni. Ebből persze mindig konfliktusok, veszekedések kerekedtek, de sokáig hitegettül magunkat azzal, hogy a kapcsolatunk régi minőségét még vissza lehet állítani. Ez persze nem sikerült, akármennyire is próbálkoztunk, ezek a kilengések nem múltak el, inkább gyakoribbá váltak, felerősödtek. Végül már annyira, hogy szinte nem is bírtuk elviselni egymást, szakítás és különköltözés lett az eredménye. Tudnod kell azonban, hogy ez már jó pár évvel ezelőtt volt, a világ meg mostanra jelentős mértékben megváltozott és úgy látom a hozzátok hasonló fiatalok (én is csak pár évvel vagyok idősebb) sokszor máshogyan kezelik ezt a problémát, mint ahogyan régebben mi szerettük volna megoldani. Sokan inkább bevállalják a nyitott kapcsolatot, annak érdekében, hogy együtt maradhassanak. Ez azt jelenti, hogy néha elengedik egymást valaki mással s ennek elvileg (a gyakkrlatban nem tudom mennyire) lehetnek pozitív következményei a kapcsolatotokra nézve. Biológiai értelemben a szerelem három–négy éven belül rendszerint mindenkinél csökken vagy teljesen el is múlik, de ez igazából nem befolyásolja egy jó kapcsolat megszűnését vagy fennmaradását. A fő kérdés szerintem az, hogy jó–e nektek még együtt, ezt szexuális és szeretet értelemben is értem. Ha szexuális értelemben kicsit csökkent egymás iránt az érdeklődésetek, ugyanakkor ha szeretitek egymást, akkor lehet, hogy be tudtok vállalni egy nyitottabb kapcsolatot. A szeretet megvan közöttetek, tehát tehát ennek alapján nyugodtan együtt maradhattok akkor, ha elhatározzátok, hogy mostantól kicsit hosszabb pórázra engeditek egymást (bocs, rossz hasonlat volt, de így érthető a legjobban). Ez persze nem biztos, hogy működni fog, van akinél működik, van akinél nem. Ha már amúgy is szakításközeli állapotban vagytok, akkor érdemes ezzel megpróbálkozni, akkor már nincs semmi vesztenivaló; ha nem jön be, akkor fogod tudni mi lesz az ami bekövetkezik, nem fog érni meglepetés. Ha viszont ez a dolog nálatok már állandó és rendszeres, és nem is igazán vagyok már jóban egymással, akkor tényleg érdemesebb inkább hagyni hadd menjenek a dolgok a maguk útján. Tehát ha nem elkerülhető a szakítás, akkor viszont nem jó a végtelenségig húzni – jobb mihamarabb túlesni rajta. Igazából nem is maga a szakítás az ami nagyon fájdalmas, hanem az ami utána következik, hogy egyedül maradsz. Ma már nem nehéz új párkapcsolatot találni, főleg egy nőnek nem, a nők ugyanis sok esetben könnyebben ismerkednek, könnyebben elmennek társaságba akár egyedül is (legalábbis a többség, természetesen vannak kivételek) stb. De ennek is, mint szinte mindennek lelki háttere van, fontos, hogy ne úgy éld meg a szakítást mintha az egyfajta rettenetesen nagy kudarc lenne az életedben. Inkább próbáld meg levonni a tapasztalatokat, mit, hol rontottatok el és ezeket beépíteni az új életedbe. Ne mindig a múltat hánytorgasd fel, hanem inkább reménykedve tekints a jövőre. Ezt saját tapasztalatból tudom, hogy így a leghelyesebb, nekem több évig tartott ameddig erre rájöttem:így kellett volna hozzáállnom már a legelején is. Na, de mindezeket csak azért írtam, ha esetleg ez mégis bekövetkezne, mármint a szakítás. De természetesen nem ezt kívánom nektek, remélem hamarosan megoldódnak a problémáitok! És ne haragudj kérlek, hogy ennyire hosszan válaszoltam, de azt gondolom, hogy egy ilyen kérdésre nem lehetséges igazán egyértelmű, rövid választ adni. Aki meg túlságosan egyértelmű vagy nagyon nyegle választ ad, azt nem biztos, hogy komolyan érdemes venni! Sok sikert! Remélem tudtam valamennyire segíteni. :-) És mosolyogj, az mindig csak jót tehet! :-)

Ha szeretitek egymást mint embert, akkor az azért jó, mert amellett, hogy együtt vagytok, igazi barátai is lehettek egymásnak és őszintén, nyíltan meg tudjátok beszélni a problémákat, együtt meg tudjátok keresni a megfelelő megoldást. :-)