Normális amit csinálok, vagy ahogy gondolkozom?

Minden nézőpont kérdése persze.A barátommal összejöttem anno,majd pár hónap után elköltöztem más városba,ez miatt nagyon ritkán tudtunk találkozni,és távolságtartó is voltam vele szemben.Aztán visszatértem,ment tovább ugyanúgy a kapcsolat.Viszont kiderült hogy ez idő alatt összejött egy nővel,rendszeresen találkoztak.Megbocsájtottam neki,mert valahol az én hibám is volt az egész,mást nem akarok keresni,mert ettől függetlenül összepasszolunk.A témát nem hozom fel,de bennem megváltoztak a határok hűség szempontjából.Jelenleg azon az állásponton vagyok,ha ő megtette ezt,nekem is szabad,nincs bűntudatom.3 hónapig volt egy szexkapcsolatom,azt befejeztem,most ismét kilátásban van egy srác,akivel tuti hogy történni fog valami.Úgy érzem hogy nekem ez jár,persze ugyanúgy tudok a barátomhoz viszonyulni,csak kissé érzéketlen lettem a félrelépésekkel kapcsolatban amit csinálok.És akkor tényleg igaz a mondás,aki egyszer megteszi,megcsinálja többször is.Mivel a barátom mellett akarok maradni,ez a hozzáállás szerintetek meddig fog működni,úgy hogy már azért elég idősek vagyunk,mindketten elhagytuk a 3. X-et ?