Az első nagy szerelem. Minél többen irjatok. Kinek milyen élmény volt?

szar emlék.

nem emlékeznék vissza rá mert szar volt.

sokat. nemtom.

még szép h sikerült elfelejteni, de most hála neked felidéztem.. kösz -.-

háát 2 óra, mert elmentem bebaszni

Talán az első "szerelem"ről plátói formában beszélhetek...gimis voltam, ő egy évvfolyammal fennebb járt, bár egyidősök voltunk...folyton láttam...rengeteget szenvedtem miatta (igazából az álmaim miatt amiket róla szőttem)...sokmindent tettem mietta, érte, rengeteget változtam...2 évet tartott mire kigyógyultam belőle...(néha még most is furcsa érzés fog el, ha rá gondolok...)Akkor "gyógyultam" ki belőle mikor megismertem a jelenlegi páromat. Ennek már több mint 2 éve, persze rájöttem, hogy ez az a szerelem amit érezni lehet...és teljesen más ez az érzés...de egy kis naplóban máig is őrzöm az első érzéseimet amit akkor arról a srácról írtam...egy kellemes élmény ma már semmi több. van egy párom akit mindennél jobban szeretek

19-L

Több mint 2 éven át tartott...vannak szép és vannak szar emlékek is persze....én szakítottam vele mert elmult és csinált pár durva dolgot meg is csalt...szóóval...

am elfelejteni nem fogom :P

AntiszocNyuszi

Hát, ez érdekes kérdés. Nekem három "első szerelmem" is van, vagyis volt.

Az első, az a srác, akibe először voltam halálosan szerelmes, de mindvégig plátói maradt a dolog, ő engem barátként kezelt, hogy is kezelhetett volna másként, ha nem is tudta, hogy én mit érzek iránta... Felnéztem rá, beleremegtem, ha megláttam, a hangjától is majd' elolvadtam, verseket írtam neki/róla... Áradoztam róla mindenkinek... És nem tiniszerelem volt, mert éveken át tartott. Egészen pontosan több, mint 4 évig. Reménytelenül.

De azért szép emlék, és még mindig barátok vagyunk, még ha ritkán is beszélünk. :)

A második az volt, mikor először hittem, hogy szerelmes vagyok. Bemeséltem magamnak, vagy csak nagyon az akartam lenni. Volt egy srác, mindennél jobban szerettem, őt hittem az igazinak... Vagyis csak akartam, hogy ő legyen az. Nem volt elég szép, ezért én megszépítettem az egészet. Szebb volt a képzeletemben, mint a valóságban. Egyébként jártunk, aztán szakítottunk, aztán megint összejöttünk, aztán már a végén mi magunk se tudtuk eldönteni, mi van...

Ma barátok vagyunk, és már csak nevetünk, meg mosolygunk az egészen. Szép volt, de haszna semmi...

És a harmadik: most. Most nem csak hiszem, hanem tudom is, hogy szerelmes vagyok. A páromért mindent megtennék. Szeretem őt úgy, ahogy van. Abban a szakadt kék pólójában ugyanúgy, mint farmerben és ingben. Ha magyaráz épp ugyanúgy, mint ha idegesen járkál körbe-körbe, vagy engem szeretget.

Mindenhogy, kívül-belül, teljesen, oltárira, mindennél jobban szeretem. :) És ő is engem. És ez jó. És boldog vagyok. Igazán. Lassan másfél éve. :)

23L

Én majdnem 14 évesen szerettem bele valakibe. Egy suliba jártunk/unk, bár hiába ismertem látásból, mikor élőbe beszéltem vele valahogy éreztem, hogy ez szerelem. Egy társaságba keveredtünk, és összejöttünk. (igaz, az ő részéről ilyen kipróbálomnak indult) 1 évig és 2 hónapig voltunk együtt.Másfél évig külön utakon jártunk, ő is és én is a barátoknak éltünk. Nagyon sokszor bemagyaráztam magamnak,hogy én már nem szeretem,mégsem tudtam új kapcsolatot létesíteni. Híre jött,hogy elköltöznek, és barátnőimmel elmentünk házat "lesni", de véletlenül összefutottunk a nagymamájával.Beszélgettünk,elmondta, hogy szerinte még mindig engem szeret,itt már én sem akartam igazán letagadni, a barátnőim rájöttek...nem volt nyugtom.Aztán pár nap elteltével írtam neki msnen, beszélgettünk, és ő mondta hogy ha hülyének nézem,ha nem ő megpróbálná velem még 1szer. Én alig tudtam visszatartani a sírást. Most újra 3 hónapja együtt vagyunk és azt gondolom hogy a 1,5 év "szünet" jót tett nekünk,mert most jobban szeretjük egymást mint valaha.

17/L, 18/F