Meneküljek, vagy maradjak?

Hat hónapja vagyunk együtt a barátommal,és körülbelül a harmadik hónapnál mondta el,hogy szorongó beteg volt(a szülei válása miatt),de kezelték és meggyógyult.

De,tegnap az anyukájával beszélgettem,és megkérdezte,hogy "Nem tudod szokott-e még gyújtogatni?"

Én pedig nagyot néztem,hogy miről beszél,aztán közölte,hogy kamaszkorába szívesen gyújtogatott,és szerinte a pszichológus sem segített neki,mert utána is folytatta azt,amit csinált.

Ennél már csak az ütött nagyobbat,amikor azt mondta,hogy gyakran lopott is,azért,hogy őt(az anyját)idegesítse,vagyis kleptomániás volt,de elvileg már azt "nem csinálja".

Fogalmam sincs,hogy tényleg elhagyta-e már a piromániát,de mindig babrál a gyufával,gyújtóval,mindig ő akarja meggyújtani a cigimet is,a gázt is.

Ha tényleg ilyen problémája van,akkor fel kellene keresni egy pszichológust?Nem merek rákérdezni,mert akkor azzal jönne,hogy a hülye anyjának hiszek(akit utál),meg,hogy elhagyom,azzal meg megint kész káosz lenne.

Én 19 vagyok,ő pedig már 24.