7 hónapig jártam egy fiúval, ő egyik pillanatról a másikra kidobott. Két napig sírtam, azóta semmi. Nem hiányzik, nem gondolok rá. Szerintetek ez normális dolog, hogy ilyen hamar túltettem rajta magam?

kicsit fura...

de szép pár lehettetek, hogy nektek mindennek ilyen hirtelen van vége xD

igen ez fura, hogy azon aggódsz, hogy nem aggódsz.

örülj neki. velem ugyanez történt 18 éves koromba, és 1 évbe telt kihevernem. nagyon magam alatt voltam. légy boldog, hogy okosabb vagy mint én voltam

Talán hülyeség, de én a gyászhoz hasonlítanám. Mikor egy ember elveszít egy számára fontos valakit, akkor az első sokk rögtön akkor éri, amikor megkapja a hírt. Akkor ott vannak már a könnyek is, a toporzékolás... Aztán elcsendesül. És csak napokkal/hetekkel, esetleg hónapokkal később tör rá újra.

Ezzel én is így voltam: meghalt a legjobb barátom. Amikor megkaptam az smst, nagyon kiborultam, sírtam. Még fizikailag is rosszul voltam.

De eltelt 2 nap, és mint ha nem is történt volna semmi. Ültem, csináltam, amit mindigis szoktam, és még mondogattam is magamban, ő sem akarhatja, hogy sírjak.

De utána olyan nehéz időszak következett az életemben, hogy 1-2 hónappal később már nem volt olyan nap, hogy ne sírtam volna miatta. Annyira hiányzott.

A haláleset 2008 nyarán történt... Most már túl vagyok rajta, bár soha nem fogok teljesen túllépni...

Szóval lehet, hogy veled is ilyen lesz. Pár hét múlva talán te is újra kiborulsz, és hiányozni fog, most csak a sokk miatt nem sírsz... Lehet, hogy még nem vagy túl rajta. Érted?

Egyébként - válaszomból kiindulva - szerintem ez nem normális... Csak abban az esetben lenne az, ha egyáltalán, semmit sem éreznél iránta... De akkor miért voltál vele 7 hónapig?

23.L.