Mi a tapasztalat, az igaz, hogy ha a férfi megüti a nőt 1-szer (2-szer), akkor az újra kezdés ürügyén, már többet nem fogja bántani. SOS?

"Nem kamu, sajnos nem! Csak eddig nem volt részem ilyenben. Mi tart mellette? Félek újra a magánytól, félek, új albérletet keresni, félek, hogy nagyon nehezen jövök ki a kis pénzemből."

Igen, nehéz elhinni, hogy minden ok nélkül veled történik. Sajnos én is belecsöppentem egyszer egy hasonló kapcsolatba, súlyos mentális, egészségügyi és anyagi károkkal tudtam csak kilépni belőle. (Az ex ugyanis bosszút állt azért, mert elhagytam..) Neked talán más hibájából kéne tanulnod.

A magány nem üt meg, nem kell jobban félned tőle, mint a párodtól. Egyedülállónak lenni pedig nem jelent automatikusan magányt. Szedd össze a barátaidat, családodat, kérd a segítségüket, hogy elköltözz, ameddig nincs otthon az exed (agresszív embereknél ez a biztonságosabb), húzd meg magad valakinél, ameddig nem találsz egy szobát. Kérj segítséget vagy tanácsot valamilyen egyesülettől (NANE), keress sorstársakat, akik erőt adhatnak neked az első lépéshez, utána pedig már azért fogsz kitartani, mert rájössz, valóban az érdekedet szolgálja. Felnőtt nő vagy, viselkedj annak megfelelően. Nem veszed észre, hogy most valóban magányos vagy, szövetségesek nélkül, csak még egy bántalmazó férfit is el kell viselned?

"Majd titokban, mert agyonüt."

Ha már itt tartotok, akkor hiába az utolsó esélyed, hiába nem ilyen férfival gyanítom nem akarod leélni az életed csak, hogy legyen melletted valaki. Ha mégis, akkor lehet egyszer tényleg agyonüt és úgy lesz vége.

"Már ne is haragudj, de a kérdés marhaság. Normális nőnek erről nincsen tapasztalata, mert az első eset után megszakít a baromállattal minden kapcsolatot. Akinek van tapasztalata a továbbiakat illetően, az meg nem normális, tehát az ő véleményére balgaság lenne hagyatkozni."

Alapvetően igazad van, normális nő nem viseli el, hogy így bánjanak vele. Létezik azonban olyan, hogy naivitás, tapasztalatlanság, esetleg kiszolgáltatottság, ami megnehezíti, hogy az ember azonnal lépjen, amikor mondjuk egy párkapcsolatot már felépített az illető. Az én exem 3 év után bolondult meg, előtte tényleg nem lehetett rá panaszom, úgyhogy nehéz volt elfogadni, hogy valami megváltozott, és sosem lesz a régi. Drámai gyorsasággal durvult a dolog, és a szétköltözés után is zaklatott egy évig. Szóval tapasztalatom van, még ha nem is fogadtam el egy pillanatra sem a bántalmazás létjogosultságát. Nem hiszem, hogy rossz tanács lenne az, hogy meneküljön, ahogy csak a lába bírja. Mindent összevetve én normális, intelligens nőnek tartom magam, jelenleg is szép párkapcsolatban élek, soha nem fordult elő a környezetemben bántalmazás. Szóval nem mondhatnám, hogy személyiségbeli problémáim miatt választottam öntudatlanul is azt az idiótát.. Egyszer mindenki belenyúlhat a darázsfészekbe. Ha kétszer történik, akkor már nem csak a balszerencse a hibás a dologban.

Éltem ilyen ember mellett 3 évig. Ütött, vert, alázott, és a végén tényleg elhittem, hogy sz.rt sem érek. Rámentem lelkileg, meghíztam, az életem egy nagy nulla volt, öngyilkosság gondolata kerülgetett. Én is féltem, mert nem volt rajta kívül senkim, és anyagilag is nehezen tudtam volna megoldani. Új városba költöztem, jó messzire, hogy ne tudjon utánam jönni, zaklatni. Elkezdtem edzeni, leadtam a súlyfeleslegem,most már bomba alakom van. Anyagilag helyrerázódtam. Párom azóta sincs, pedig rengeteg a "hódoló", de már nem állok össze bárkivel, várom az igazit, ha még létezik olyan egyáltalán. Baráti társaságom nehezen alakul, néhány haver van, most így jól érzem magam a bőrömben. A lényeg, hogy elhidd: egyedül is lehetsz boldog és egyedül is megállod a helyed az életben. Rossz üres lakásba hazajönni, de jobb, mintha mindig állna a bál még mindig, minden nap.

Én büszke vagyok magamra, hogy ilyen szépen kimásztam a gödörből, és szégyellem, hogy valaha hagytam, hogy valaki nevetve felmossa velem a padlót. Sok szerencsét kívánok neked is!