Érdemes így együtt maradnunk, hogyan tovább szerintetek?

Már 5 éve vagyunk együtt a párommal. 2 éve együtt is élünk. Mostanában nagyon elbizonytalanodtam, mert állandóan veszekszik velem és semmi nem jó, ami velem kapcsolatos.

Úgy érzem nem tisztel, nem ismeri el. Legyen az házimunka, főzés, vagy a munkahelyen kisebb dicséretek. Valószínűleg azért, mert ő nagyon fiatalon hirtelen jutott előre. Sokat keres, letudott tenni egy csomó mindent az asztalra. Én még csak nem rég kezdtem dolgozni. Sajnos az anyagi különbségek is nagyok közöttünk.

Másrészt nem érzem, hogy fontos lennék számára. Néha szeretném, hogy menjük el valahová, akár sétálni, kirándulni vagy szórakozni. Ami szerintem még együttélés mellett is lehetséges lenne, főleg ilyen fiatalon 23 évesek vagyunk. De ezeket valahogy meg sem hallja, vagy csak mentegetőzik, hogy nincs ideje, dolgoznia kell (hétvégén is sajnos) vagy haza akar menni a szüleihez (mert vidéki). Szabadságot se akar kivenni, nehogy már véletlenül is együtt tölthetnénk egy kis időt.

Zavar, hogy a barátai esetében azonnal ugrik, azonnal találkozik velük. Vannak lány barátai, az ő kedvükért is azonnal elmegy bárhova. De velem nem akar menni sehova, mert úgyis együtt élünk.

Az is rosszul esik, hogy a szülei és barátai után állok mindig. Pedig én, mindig az első helyre raktam, de biztos bennem van a hiba.

Gyakran olyan dolgokkal is megbánt, megsért, ami nem igaz rám és nagyon fáj, hogy így beszél rólam.

Az baj, már az önbizalmam és az énképem is a béka segge alatt van, mert túlságosan úgy érzem miattam van minden, és magamban keresem a hibákat. Tudom, hogy én vagyok a "gyengébb", alkalmazkodóbb típus, de nem akarom feladni az egyéniségemet. És főképp nem akarok csak azért bólogató Jani lenni, hogy kerüljem a konfliktusokat, szerintem nekem is lehet néha igazam.

Kérlek segítsetek, mit tegyek? Köszönöm előre is!