A pasim kiábrándult belőlem a bokatörésem miatt h így kell látnia. Mit tegyek hogy újra ugyanúgy szeressen?

Hagyd ott ezt az onzo bunkot! Bajban mutatkozik meg a legjobban az ember, ra pedig abszolut nem lehet szamitani.

Szerelmes vagy, az addig oke, de hulye azert ne legyel.

Amikor egy baleset miatt korhazba kerultem, a baratom folyton mellettem volt, mindent megtett ertem, ugy kellett hazakuldenem, hogy pihenjen, alig akart ott hagyni. Mozdulni nem tudtam, o "furdetett" (szivaccsal), etetett, mindenben szamithattam ra.. es nem, nem abradult ki azert, mert kiszolgaltatott helyzetben latott. Szeret, es szamithatok ra, forditott helyzetben ugyanezt tettem volna.

Hagyd ott ezt a bunkot es keress valakit, akire tudsz szamitani, mert ennek az embernek te minden vagy, csak nem fontos.

Testvéremnek komolyabb balesete volt, közel 3 hónapot volt kórházban, utána is segítségre szorult, meg valamilyen szinten még most is.

A kórházba a párja naponta járt be hozzá, és azóta is majdnem mindennap átmegy... (Nekem is volt bokatörésem, nem tudom, mi a kiábrándító látvány. Lélegeztetőgépen, roncsolódott arccal, több töréssel, eszméletlenül egy 20 éves... én arra sem a kiábrándító szót használnám, inkább megrázó volt. De a barátnője kitartott mellette végig.)

Aki egy bokatörésből ekkora ügyet csinál, mint a barátod, az már veszett fejsze. El volt kényelmesedve, megszokta, hogy te rohangálsz, történik veled vmi gond, és ennyire nem képes tekintettel lenni, alkalmazkodni, inkább kiábrándul... Az ilyet hagyni kéne.

Tudom, hogy mennyire nehéz, mert szereted. Én is szerettem (talán még mindig szeretem) az exem, de könnyek közt, gombóccal a torkomban, összeszorított foggal... szakítottam vele (most az ok nem számít, talán cssk annyiban, hogy az alaptermészete, dolgokhoz való hozzáállása az embereknek nemigen változik. Ezt nehéz mérlegelni, de te nem tehetsz a kialakult helyzetről, és te dolgozol azon, hogy visszahódítsd, abból csak visszaélés lesz, és megint az, hogy neki semmit nem kell tennie a kapcsolatért, érted.)

Csak az eleso oldalt olvastam el, de mar felhuztam magam a kommentjeiden kerdezo.

Szerintem a kovetkezoket tedd, akkor biztos soha nem hagy el stb.stb.

-Tanuld meg a melytorkozast

-Lepd meg, ugy hogy beszervezel par ejszakara egy baratnodet, lehetoleg mindig mast.

-Lepd meg draga ajandekokkal,

-Ha szereti a piat, akkor mindig vigyel nekei

-Soha ne keljen neki menni hozzad, mindig te menj.

Na jo abbahagyom, remelem erted az ironiat?

1 évesek lesztek. Azóta ő egyszer sem ment míg lábad nem törted? Elkapattad, de ennyire? Hol a büszkeség?

Nem tudom mennyire szeretett előtte, amíg te mentél hozzá, de szerintem nem túlzottan.

Az ex pasimmal én is ezt csináltam, én mentem hozzá 3 hónapon keresztül (mivel végre mehettem is valahova, szivesen mentem, csak aztán megszólalt a büszkeség). Ő meg azzal jött, hogy de hát a pénz... (munkanélküli volt éppen akkor, én meg még suliba jártam) 30 km volt köztünk. Mondtam ha nem jössz, akkor nem találkozunk és kész. Megerőltette magát nagy nehezen, de annyira éreztette, hogy milyen nagy kín ez neki. Annyira féltem, hogy elveszítem mert én nagyon oda lettem érte, az meg később sorra átvágott. Visszagondolva jó hülye voltam, hogy elnéztem neki a sok f***ságot.

Nagyon gondold meg! Legyen büszkeséged már! Hát nem is értem, eddig hogy...

Mielőtt ő tesz lapátra csúnyán, tedd ki te a szűrét.

Ja és nem a lábad a gond, az biztos, hidd el nekem!

Normális pasiként az ilyenek miatt nem értem a nőket,én pl.tuti melletted lettem vna amikor csak tudtam vna,képzeld el mit tenne ha vmi maradandó betegséged lenne,elhagyna úgy hogy még 1üzenetet se hagyna!Ennyi a véleményém!

Mindig az ilyen genyó alakok vannak imádva!