Neki van igaza, vagy nekem?

Nem lehet, meg nem is biztos, hogy meg kell menteni valakit önmagátol!

Én a saját káromon tanultam meg!

Akkor adj tanácsot, ha kérik!

Kéretlen tanácsra nekem egy barátságom ment rá (azóta kibékültünk, de sose lesz már olyan mint azelőtt).

A kedvestől mindig megkérdezem, hogy adhatok-e tanácsot és mindig elküldöm a francba, ha kéretlenül osztogatja az észt. A múltkor a telefonban közöltem vele, hogy ezt ne csinálja, ne legyen olyan mint anyám. Egyszerűen csönd lett a másik oldalon és talán most gondolkodott el először az egészen.

Nem, nem kell mindig mindenről tanáccsal ellátni a másikat, viszont meg lehet kérdezni, hogy segíthetsz-e. Ahogy a vak embertől is megkérdezed, hogy segíthetsz-e nem pedig átvezeted a zebrán miközben ő körbe akarta járni a háztömböt.

És igen, ilyenkor kicsit hülyének nézed, vagy legalábbis magadat sokkal okosabbnak mint őt. Joggal érzi, hogy nem neki akarsz segíteni, hanem magad előtt magadat felértékelni. Tehát joggal gondolja, hogy meg akarod bántani.

Ezeket a dolgokat lehet tanulni, kicsit olvass pszichológiát, emberi viselkedést, játszmákat, állati viselkedéseket, territóriumok védéséről természetfilmeket, stb. és tanulj belőlük.

Addig míg ez természeteddé nem válik mondd meg neki, hogy sajnálod, Te ilyen vagy, beláttad, hogy ez hiba és segítsen Neked. Szóljon időben, még normális hangon és figyelmeztessen, ha elköveted ezt a megszokást, Te pedig szintén igyekszel változtatni. Mi a kedvessel nagyon sokat változtunk így. Nem csak a kapcsolatban, hanem máshol is előnyös.

Én pl. mindenen felfortyantam, ami a mostani munkahelyemen iszonyú baj lenne, így meg nézem ahogy mások szivatják egymást, ha néha velem is megteszik akkor meg jól tudom kezelni azokat a helyzeteket is amik miatt 2 éve még bőgtem volna és kiborulva mentem volna haza.

#7-es!

#3-as vagyok. Ott a pont! Jól összefoglaltad!