Harcoljak vagy elengedjem?

Sziasztok! 21/L vagyok és azzal a problémával fordulok felétek hogy 8 hónapja van párkapcsolatom de nem tudok kiigazodni a pasimon még mindig!

Külföldön élek és őt itt ismertem meg. Nagyon nagyon zavarodott állapotban voltam mikor megismertem őt, és össze is jöttünk. Nagyon szép volt minden, segítő kéz, támasz, vigasz. Aztán jöttek a problémák.

Hát nem tudom talán nekem más az elképzelésem egy párkapcsolatról de nem tudom tisztázni magamban a miérteket. Leírok pár dolgot ami köztünk van...

Mikor összejöttünk kb 3 hónap azt ő lazán kezelte mert hogy még nem volt szerelemes és akkor írogatott más lányoknak és ha ő neki támaszra volt szüksége más segítségét kérte.Addig jóformán fel sem vállalt engem. Majd mikor rajtakaptam akkor "javult' a helyzet. Ha szükségem van rá úgy érzem nem számíthatok rá mert épp más dolga van vagy valami kifogást mindig keres, és talál is. Tény és való sokat dolgozik de hetente csak egyszer találkozunk úgy hogy kb 5 kmre lakik tőlem. Még mindig 8 hónap alatt... Egyszer megpróbáltuk már az együtt élést de az anyja kimondottan gyűlöl engem. Ő nagyon anyuci pici fia fajta szóval mindig úgy érzem hogy ő sosem lesz képes kilépni a komfort zónájából. Egyik pillanatban azt mondja hogy nincsenek terveim az életben utána meg hogy túl sok van. Eddig akárhol jártunk soha fel sem merült benne hogy meghív egy ebédre vagy akármire. Kórházban feküdtem és egy üdítőt nem volt képes hozni...Minden 3. nap veszekszünk mert ő nagyon fáradt, napokig van hogy csak 3-5 mondatokat beszélünk naponta. Telefonon nem hív fel csak nagyritkán kb havonta 3-4x h mi van velem amúgy csak fb-al tisztel meg. Telefonjába eddig kb 3x néztem bele és mindig más lányokat hívogatott észre vettem.

Nem tudom komolyan ő belém beszéli hogy ez komoly kapcsolat de én nem annak látom. Szerintem ez nem normális. Már nem is érzem azt mint régen és úgy érzem hogy kezdi kölni belőlem a kapcsolatokról való gondolataimat.