Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szerintetek ezek már az alkoholizmus első jelei? Van egy barátom, ő 23 éves én pedig húsz. Már 7 hónapja vagyunk együtt, de nagyon aggódom miatta, mert nagyon szeretem és tudom, hogy megérdemli a szeretetem.
Adott a helyzet. Nem túl válságos, sőt lehet csak én reagálom túl. Szóval, havonta egyszer mindig írtózatosan berúg a haverjaival. De sokszor nem kívánja, nem is szokott inni hétköznaponként, meg máskor sem.
Sőt...Másfél hónapja nem volt részeg, de a hétvégén lement a Balatonra és péntektől-hétfő hajnalig be volt állva.Telefonon hívtam, onnan tudom. És ez mindig megtörténik...Hogy sokáig semmi, de a haverokkal egész maratonokat tolnak le. Lehet a haverjaival van gond?
Sokszor másod és harmadnapos és mindig mondja, hogy bűntudata van és rosszul érzi magát.
Azért aggódom érte, mert ezt leszámítva minden remek. Még sosem volt velem ilyen figyelmes, törődő egy pasi sem. Tényleg aranyszíve van,ráadásul intelligens, sportol, egy igazi egyéniség.Mindig kiáll mellettem és előfordult olyan is megvédett. Érzem, hogy szeret és én is imádom őt, pont ezért nem akarom elveszíteni.
Nagyon kérlek segítsetek, mert ha ez nem volna azt hihetném egy álomban élek.
20/l
Még a hétvégén beszélek vele. Eltérő válaszokat adtatok, de nem baj.
Viszont megbántani sem szeretném :(
Mi lett azóta?
Nekem volt ilyen exbarátom, illetve, mikor ilyen volt, még nem jártunk, de egy társasággal jártunk bulizni és csak később jöttünk össze. A büdös nagy valóság az volt, hogy hiába nem ivott egyedül, meg csak a haverokkal, hát sok volt a haver, meg sok volt velük a program, így bár a bulikban, bográcsozásokon jól kijöttünk, jól lehetett vele szórakozni stb mikor a megismerkedésünk után pár évvel összejöttünk, párkapcsolatra szörnyű volt. Hiába csak a haverokkal ivott, de akkor akármikor ha találkozott velük. Ez lehetett akár hétköznap fényes délben, neki már akkor is muszáj volt velük "koccintani" töménnyel valahol. És hát haverból sok volt. Én nagyon-nagyon bulizós lány voltam akkoriban, megesett, hogy fiúkat ittam az asztal alá, de ezt már én sem tudtam elviselni. Mindig az volt, ha elmentünk buliba, vagy haverokhoz, akkor ivott, egy idő után volt, mikor még füvezett is. Nem volt kivétel. Már rosszul voltam a gondolatától is, hogy megint le fogja inni magát, és alig forog majd a nyelve, meg milyen képet vág. Ráadásul el is kezdett féltékenykedni is és szörnyen égőn viselkedett. Utána meg hallgathattam, hogy ő milyen rosszul van és többet ilyen nem lesz. Dehogy nem lett. Végül emiatt szakítottam vele. Akkor persze ígért mindent, és csodálkozott, hogy nem fogadtam vissza. Mondjuk én meg azon csodálkoztam, hogy komolyan elhiszi, hogy én elhiszem, hogy megváltozik? Addig kellett volna, míg együtt voltunk és tudta jól, hogy egyre jobban zavar, hogy neki arról szól az élet, hogy ha kihúzza a lábát otthonról, akkor beiszik.. 27 évesen...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!