Mit tennétek a helyemben? Több, mint 2 és fél éve vagyunk együtt a párommal - nagyon szeretjük egymást, de most úgy érzem át lettem verve.

Inszeminációra készülünk, és szükséges volna egy papírt vinnünk arról, hogy élettársi kapcsolatban vagyunk egymással. Párom említette, hogy van egy nagyon jó ügyvéd ismerőse, majd hozzá elmegyünk és megírja a papírt. Ezzel nem is volt semmi probléma, elintézte, tegnapra kaptunk is időpontot. Indulás előtt nem sokkal beszélgettünk, amikor is elszólta magát, hogy nem csak ezt a nyilatkozatot fogjuk megíratni, hanem kötünk egy élettársi szerződést is a vagyoni dolgok miatt, mert hát neki az nagyon fontos és anélkül nem is akar semmit. Na már most! Ez a nagyon okos gondolat, nem egészen az Ő fejéből pattant ki, ebben egészen biztos vagyok, ugyanis az apjával, akivel nekem mérhetetlenül rossz a viszonyom, meg van róla győződve, hogy én kizárólag a vagyona miatt vagyok a fiával. Addig-addig tömködte a fejét ezzel, hogy mikor a párom megemlítette neki ezt az ügyvédi dolgot, apuka tuti kapva-kapott az alkalmon. Ami a legjobban felbosszantott, hogy az ügyvéddel mindezt a hátam mögött már előre le is tisztázták, nekem tegnap annyi dolgom lett volna, hogy aláírom a szerződést. Na de így??? Nem kellett volna ezt velem is megbeszélni? A tegnapi vitánk során olyan arcát mutatta, amit eddig nem is nagyon ismertem, ezért is vagyok benne biztos, hogy apuka keze is benne van a dolgokban. Mindig sikerül közbeavatkoznia...kezd ebből elegem lenni. El vagyok keseredve! Szeretem a párom, de ez most egy olyan lépés volt, amit nagyon nehezen tudok lenyelni.