Hogyan lehetne megoldani az "anyós" problémát, és a munka miatti szétválást, akár egy évre?

Jelenleg eléggé rossz időszakban vagyunk. Összecsapnak a fejünk felett a hullámok.

Fiatalok vagyunk és azt érzem a karrierünkre kell koncentrálnunk. Ő is most kezdett új vállalkozásba, és nekem is megadatott egy lehetőség, amiről nem szeretnék lemondani. De ez egy nehéz döntés, mivel egy vagy akár több évre külföldre kellene költöznöm. Nekem ez több pénzt, élményeket és ajánlást jelent a későbbi terveimhez.

Ez utóbbit ő nem tudja elfogadni, hogy azért megyek külföldre, hogy ajánlást kapjak és itthon később jobb munkát kaphassak...nem értem neki ez miért ennyire hihetetlen...

Az ő munkájához pedig nyugalom kell és sok idő...legalábbis az elején, és csak hátráltatnám, így egy évig mind ketten csak a jövőnkre figyelhetnénk, amit azt érzem, hogy a későbbiekben is jól jönne a kapcsolatunk szempontjából is.

Ez ez egyik nagy problémánk, hiszen szeptemberben nekem már utaznom kell.

A másik dolog az anyja... Az ő házukban élünk. Nem velük, egy külön házban. De minden nap jön ellenőrizni minket meg hoz kaját aztán minden egyes dologért leszól minket. Főleg engem, hogy miért nem főzök, vagy csinálok valamit (nem tudom hogyan mikor azért is kapunk ha megmarad a kaja amit ő hoz, pedig én nem kérem, és amúgy is baromi sokat hoz. És hiába szólunk hogy ne hozzon, ő hoz).

Meg hogy miért nem takarítok. Nem tudom mikor, mikor napi 14 órát dolgozom Pesten, és akkor jövök ha szabadnapom van. Akkor is pihenni szeretnék, de nekem mosogatnom és takarítanom kell azt a kb egy heti koszt amit a párom csinált, míg nem voltam itthon.

Ma a szabadnapomon össze szerettem volna pakolni a dolgaimat. Erre reggel az anyja közli hogy ha már itthon vagyok mossam le az egész konyhát, a csempéket a plafontól a padlóig...Nem tudom nem érzem lustának magamat, nem érzem hogy egy putriban élnénk, mégis úgy van beállítva, meg hogy mi tönkretesszük a házukat, holott nem csinálunk semmit!

És ez megy minden nap...én nem tudom hogy tudok e így élni...nem tudom elviselni azt, hogy más anyja úgy kezeljen mint valami cselédet. Holott sem itt nem vagyok minden időmben, és az én nem mindig azt látom helyesnek amit ő. És ha én lakom itt akkor hagy legyen már úgy vezetve a háztartás ahogy én akarom, és ne úgy ahogy ő azt elképzeli...még ha az ő háza is. Nem itt lakik, és fenyeget (!) hogy menjünk akkor albérletbe, meg kidob minket mert hogy az ő fia egy mekkora szemét lett mert nem lett olyan amilyennek ő képzelte. És hogy ő nem így akarta nekiadni a házat meg stb...

Én ezt nem tudom elviselni, nekem nem ilyen az anya-képem...Ha valaki ad nekem valamit azt nem kérem rajta számon és nem fenyegetem, hogy utcára dobom csak azért, mert nincs elmosogatva...nekem ez ellent mond az elveimmel.

Igaz egy nyarat kell így kibírnom, de akkor is. Minden nap 2x kell végighallgatnom és rettegek ha itt van...rendesen görcsben van a gyomrom.

De hiába reménykedem a szeptemberben mert az meg a másik probléma forrása. Nekem is hiányozni fog, de azt érzem ha erről az útról lemondok, akkor azt örökké bánni fogom. Ezt pedig nem szeretném...De iskolai szünetekben ő is kijönne hozzám és legalább ő is elmondhatná, hogy járt Franciaországban.

Nem tudom...Bocsánat hogy sok lett, de nem tudom kinek mondhatnám el, és hogy mit tegyek...

Igazából az anyja az aki kiakaszt és én ezt nem akarom...el szeretnék menekülni az egész elől...de őt meg szeretem és szeretném, de az anyja megkeseríti az én életemet...nem tudom hogy más mit tenne ilyenkor...Vagy hogy jogos e a kiakadásom:(

Másnál is ilyen az anyós? Ordít és közli hogy lusták vagytok? Hogy nem takarítotok, és még azt is megkérdőjelezi, hogy dolgoztok? Takaríttat veletek és elvárja, hogy minden úgy legyen ahogy ő akarja, és ha nem úgy van akkor kiabál és szid titeket és a családotokat, hogy engem hogy neveltek és hasonlók? Van máshol is ilyen vagy csak én reagálom túl???!