Miért lennék kevesebb attól, hogy gyárban dolgozok ideiglenesen?

Ideiglenesen szalagmunkát végzek. Csak annyi időre, amíg a leendő munkahelyemre fel tudnak venni (meg kell várnom, míg egy nyugdíjhoz közelálló hölgy nyugdíjba nem megy, amely összesen fél év). Számomra a szalagmunka egyáltalán nem megalázó, szeretem, mert úgy kereshetek pénzt, hogy közben a saját dolgaimon gondolkodhatok, társaimmal beszélgethetek amiről csak akarok. Tegnapelőtt párom megkérdezte, hogy nem akarok e szintemnek megfelelő állást találni? Megtudtam, hogy ez a kérdés nem csak benne, hanem a rokonai fejében is megfogalmazódott. Én pedig felháborodtam ezen. Diplomám van, kettő is. És? Komolyan úgy kezelnek, mintha az utcán keresném a kenyerem nő létemre. Gyári munkában mi a megalázó, mi a szégyellnivaló? Ha én jól érzem magam ott akkor mi a gond? Ezt mind elmondtam páromnak felkapva a vizet, mire csak hebegett-habogott. Kérdésem az lenne, hogy mások szerint is megalázó, aljamunka az én jelenlegi állásom? Miért nem az a szégyen, aki nem veszi a fáradtságot még arra sem, hogy munkát keressen, csupán kényelemből? Miért kell lenézni azt, aki a fél év üresjárat miatt minden követ megmozgat, hogy dolgozzon?