Mai férfiak hogyan ismerkednek párkapcsolat céljából? Tényleg először kiélik magukat? A nők pedig várjanak rájuk?

Egyébként csak hogy a kérdésre válaszoljak, az átlagférfiak (tehát a nem diszkópatkányok) és az átlagnők esetében teljesen másképp játszódik le a tombolós korszak. A férfiaknál általában 17-18 éves kortól 35-40 éves korig tart, és ezt a "tombolást" értsd úgy, hogy maximum elmennek haverokkal egyet lightosan sörözni, vagy valami könnyű buliba, koncertre, sporteseményre.

A nőknél ez sokkal rövidebb ideig tart, maximum pár hónapig, esetleg egy-két évig, viszont sokkal intenzívebb. Fűvel-fával kefélnek, barátnőkkel összeállnak, pubokban kiülnek, feltűnési viszketegség ilyenkor rájuk jön, minden nekik nem tetsző férfit fikáznak, a macsókra meg majdnem elkezdenek maszturbálni az asztal alatt. A férfiakhoz képest gyorsan levonul ez az időszakuk, és utána általában megállapodnak.

#11 honnan szeded ezt a sok baromságot?

Mindenki más.

Az ilyenfajta nõk találják meg a legjobb és a legrendesebb férfiakat.Az ilyenfajta nõk teszik tönkre a családokat,mert férjre van szükségük.Mindegy,ha a pasas 40-50 között van.

11.-es válaszolónak!

#3-nak

Te aztán igazán érthetsz ehhez.

Nem azért mennek 30 körül férjhez a nők mert kiélik magukat, hanem mert a pár férfi tagja több év után sem tudja elkötelezni magát akár mennyire is szereti a párját. (Igaz, hogy az csak egy papír de ha amúgy is szeretik egymást akkor meg miért ne?)

Nekem 19 évesen kezdődött egy komoly kapcsolatom, hatalmasat csalódtam 3 év után. Most bő egy éve egyedül vagyok, rákoncentráltam a saját dolgaimra, egyetem, van egy komoly munkahelyem, sportba is komolyabban belementem, elvagyok, tehát nem keresek konkrét barátnőt. Inkább kibővítettem a női ismerős körömet, próbálok minél több lányt megismerni. Az én szerintem hülyeség, hogy nehéz párkapcsolatot találni, a nők hülyék, stb..., nagyon sok csinos, értelmes nőt volt szerencsém megismerni az elmúlt évben, többet is el tudnék képzelni hosszú távon. Mindenkinek vannak hibái, nekem is, kompromisszumot kell kötni, ha azok a hibák olyanok hogy te el tudod fogadni, ő is a tiédet, nincs baj.

Érzelmileg nem akarok közel engedni senkit magamhoz egyenlőre, jó nyilván lépni kéne, de még nem most.

Kiélni magamat? Ha ez alatt az alkalmi szexeket értjük, nem támogatom. Nem vagyok semmi jónak elrontója, de arra hogy 1-2 alkalommal lefeküdjek valakivel, nem keresek konkrétan senkit, ugyan is érzelem nélkül tized annyit nem ér az a pár óra. Ha azt érted alatta, hogy nőkkel ismerkedni, társaságukba lenni, akkor igen, kiélem magamat. 3 évig egy "kalitkában" éltem, ránéztem másra már ment a balhé.

De amúgy a lányok között is ezt veszem észre. Aki 18-20 évesen talál egy olyan férfit, akivel 24-25 évesen is együtt van, tökéletesen elvannak, gyereknek, házasságnak akár csak a komoly gondolata is felmerül, valószínűleg egymásra találtak.

Akikkel én ismerkedem, hasonló cipőben vannak mint én. Első nagy szerelem után csalódtak, és nem érdekli őket egy komoly párkapcsolat. Inkább rámennek a karrier építésre. Egyetem mellett dolgoznak, próbálnak munkatapasztalatot szerezni, talán még egy mester képzést is bevállalnak, van egy elképzelésük, életcéljuk, saját karriert akarnak. Nem azt várják 20 évesen, hogy jöjjön valaki aki majd eltartja.

Szexuális igény is egyén függő, ismerek olyan lányt aki fél éve nem szexelt, van akinek heti szinten igénye van rá. Nem vagyunk egyformák, attól mert van olyan fiú vagy lány akinek nem olyan nagy az étvágya, nem prűd, nem homokos, nem aszexuális. Fordítva is ez a véleményem, akinek olyan az étvágya hogy nem bírja ki 2 hétig nélküle, nem feltétlenül ri_banc vagy pi_csahajcsár.

Még a kiéléshez annyit, hogy ha van egy megfelelő partner, akivel "végig tudsz menni azon a bizonyos bakancslistán" akkor miért ne? Ki lehet próbálni azokat a dolgokat az életben amiket ki szeretnél akkor is ha van melletted valami, a szexuális kiélésen kívül nem feltétele semminek az egyedülállóság.