Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ezek után hogy bízzak meg a barátomban?
Sziasztok!
Én is és a barátom is 19 évesek vagyunk, és már lassan 2,5 éve vagyunk együtt. Én nagyon szeretem, és vele képzelem el a jövőmet is, és ő is mindig ezt mondja, bár lehet ez kívülről butaságnak hangzik :) Én orvosira járok, idén kezdtem, most vagyok elsőéves. Nyilván sokat kell tanulni, és sokszor vagyok fáradt, ezért hát sokszor nem jönnek úgy össze az együttlétek, sokszor stresszelek is. Ha valamikor én nem tudtam eléggé ellazulni, és éppen nem feküdtem le vele, akkor is kielégítettem máshogy, nálunk mindig megkapott mindent, és mindig elmondtam neki, hogy ne haragudjon rám, hogy most nem sikerült, csak nagyon kimerült vagyok. De olyan soha, egyszer sem volt, hogy felizgulva hagytam. Ő olyan ember, hogy mindig megkíván, amivel nincs is baj, csak néha már megijedek tőle, hogy mi lesz, ha nem tudom megadni neki, amit akar. Mindig azt mondta, hogy nincsen semmi baj, megérti, hogy fáradt vagyok éppen, aztán nagyjából rá 1-2 hónapra a nyakamba zúdította az egészet, hogy én milyen ember vagyok, hogy régebben mikor találkoztunk akár 4x is együtt voltunk, mostanában pedig talán 2x, és ez miért van, már nem kívánom? Ez a kirohanása már önmagában rosszul esett, mert úgy érzem, hogy mindent megadok neki, és komolyan mondom, mindig megkérdeztem, hogy most haragszik-e, mert nem megy, hogy azt hiszi-e, hogy nem kívánom, ez nincs így, csak hát fáradt vagyok. És erre mindig azt mondta, hogy nem baj, tehát nagyon sokáig hazudott nekem. És egyébként sokszor úgy is éreztem, hogy neki csak arra kellek. Ezen kívül azért is esett rosszul, mert mint már mondtam, én soha nem hanyagoltam el őt szexuális téren, mindig kielégítettem , mert szeretem őt, és mindig próbáltam a kapcsolatunkban is a legtöbbet kihozni magamból. Ő autószerelőnek tanul, és szakközépbe jár, nem fog tovább tanulni. Azt mondja nem tudja megérteni a problémáimat, hogy miért stresszelek ennyire, hogy miért tanulok ennyit. Én még ezt is megértem. De nemrég megtudtam, hogy ezeket a problémáinkat más embereknek is elmondta. Olyanoknak, akiket nem is ismer. Pl. az én egyik csoporttársamnak, akit én annyira nem is kedvelek, és most ez alapján ő mindent tud a magánéletünkről. Aztán egy osztálytársa barátnőjének is mindent elmondott, aki a barátomat ellenem uszítja. Nekem ezt a lányt a barátom mindig szidja, hogy mennyire bunkó és buta, mégis elmondta neki az egész életünket. Ez a lány a barátomnak azt mondta, hogy én sajnáltatom magam csak, és hogy szánalmas vagyok. Ő sem egyetemista, és sajnos ő sem lát bele az életembe... És ő előbb tudott a problémáinkról, mint én magam. Ha másoknak mondja el a problémákat, és nem nekem, akkor hogy bízzak benne? :( Attól félek már minden ismerőse utál engem, hogy milyen egy szörnyű ember vagyok. Mikor nem is ismernek.
Valószínűleg kezd kihűlni a kapcsolatotok, többek közt azért mert nincs időzök egymásra. Az csak természetes, hogy rengeteget tanulsz (főleg az anatómia vizsgára), de szerintem Te mindent megtettél. Miért nem veled beszéli meg a problémákat?
Nem akarok vészmadár lenni, de nem lennék meglepve ha szakítanátok.
Őszintén megértelek, az orvosin tényleg nagyon sokat kell tanulni, ezt kevesen értik meg, jól teszed, hogy tanulsz, sok kitartást és erőt hozzá.
Másrészt viszont a sráccal kapcsolatban nagyon elrontottál valamit: "Ha valamikor én nem tudtam eléggé ellazulni, és éppen nem feküdtem le vele, akkor is kielégítettem máshogy, nálunk mindig megkapott mindent, és mindig elmondtam neki, hogy ne haragudjon rám, hogy most nem sikerült, csak nagyon kimerült vagyok. De olyan soha, egyszer sem volt, hogy felizgulva hagytam." Na, ez volt a baj. Túlságosan kiszolgáltad, a saját igényeidet abszolút az övé alá rendelted, ő pedig ezt megszokta, sőt neki áll feljebb. Önző srác. A helyedben a sarkamra állnék, bármennyire is szeretem, ha nem kezel egyenrangú félként, akkor ez a kapcsolat nem működik.
A kibeszélés pedig szánalmas és gyerekes dolog volt a részéről. Ne tartsd vissza, ha lépni akar.
Na ezért nem kezdek párkapcsolatot olyannal, aki nem tanul minimum főiskolán, de inkább egyetemen (és aki nem bölcsész). Egyébként én is orvosira járok. Nem akarlak elszomorítani, de sajnos az a helyzet- bárki bármit is mond-, hogy az iskolázottságbeli különbség nagyon visszaüt és később úgyis csak probléma lesz belőle.
A helyedben nem folytatnám tovább vele, nyilvánvaló, hogy képtelen megérteni a problémádat, ráadásul még gerinctelen is annyira, hogy másoknak kibeszél a hátad mögött. Most őszintén: szerinted szeret?
A Te döntésed, de az iskolázottságbeli különbség szerintem is előbb utóbb problémákat fog okozni. Bár kívánom, hogy Ti legyetek az ellenpéldák.
Az unokaöcsém most másodéves az orvosin, de nagyon kevés szabadideje van a sok tanulás, boncolás mellett. Sajnos a szabadidőd nem lesz több, ha tanulni is szeretnél.
Sok sikert az élet minden területén!
Szerintem is problémát okoz minden kapcsolatban az iskolázottságbeli különbség. Sőt! Szinte kizáró ok.
Később még több probléma adódna belőle, szerintem szakíts.
L20
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!