Kicsit feszültebb vagyok a vizsgaidőszak miatt, de a párom ahelyett, hogy bátorítana, szinte mindig porig próbál rombolni. Miért?

Érettségi utáni szakmán tanulok a sulimban, és a vizsgáim közepén tartok. Mivel a számolás mindig is nagyon nehezen ment nekem, nem volt ez másképp idén sem, és borzasztóan ráparáztam az írásbelire, mert ez a szakmai számolás még rosszabb, mint bármi amivel eddig találkoztam. Évekig szenvedtem vele, viszont ez idő alatt nem volt sok hozzáfűznivalója a barátomnak.

Most, hogy közeledett az írásbeli időpont, egyre jobban féltem tőle, folyamatosan csak gyakoroltam rá, viszont ha egyetlen panasz is elhagyta a számat, a barátom rögtön elkezdett támadni, hogy csak én tehetek róla, hogy most úgy állok, ahogy, miért nem figyeltem oda jobban az iskolában, miért nem gyakoroltam többet, miért nem kerestem kitartóbban magántanárt, csak az én hibám, és ne panaszkodjak, mert az én h_lyeségem az egész.

Megírtam az írásbelit, megkérdezte, hogy milyen volt, elmeséltem. Aztán (én h_lye...) szóba hoztam, hogy akkor elkezdhetem a szóbeli tételeket is, és két hét alatt simán meg fogom tanulni az egészet. Erre elkezdett akadékoskodni, hogy mekkora idióta vagyok, hogy csak most állok neki, én ugysem fogok tudni ennyit megtanulni ennyi idő alatt, és hiába mondtam neki, hogy év közben is nagyjából megtanultam mindet, csak újra kell olvasnom őket, mert már elfelejtettem. Erre meg elkezdett veszekedni velem, hogy fogalom zavarban szenvedek, mert ha megtanultam volna, akkor nem felejtettem volna el... És csak azt érzékelteti velem, hogy én ezt nem vagyok képes megcsinálni, hogy kevés vagyok, és minden az én hibám..

Alapból nem ilyen... Egy hónapja változott ennyire meg. Néha már az alapvető tiszteletet sem adja meg, ppl közli velem, hogy "kussoljak". Ha ezt szóváteszem, egy fél pillanatig, mintha látnék némi megbánást, aztán hajtogatja tovább, hogy minden csak a saját hibám, és én tehetek róla.

Tudom, hogy vannak hibáim, de egyszer már végigcsináltam az érettségit is, és ugyan így álltam ehhez is, sőt komolyabban. Ilyenkor inkább a bátorítást várnám, a biztatást, hogy menni fog, hajrá, vagy mittudomén...

De nem a lelki világom porig rombolását..

Miért csinálja ezt velem? Nem csináltam semmi rosszat...

20L ő F23