Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szerintetek jogosan akadtam ki, vagy ez csak egy női hiszti?
Én egyszerűen nem tudom, hogy mi az amivel örömet okozhatnék neki.
Tegnap megbeszéltük, hogy reggel felkelünk és elmegyünk venni pár dolgot, hogy végre süthessek itthon neki.
Nem mondhatja, hogy szarul indult a reggele sem, mert, bár én reggel nem szeretem egyáltalán, mégis lecumiztam és az lett a vége hogy elélvezett, és még az ágyból sem kelt ki.
Aztán jött a reggeli procedúrája, hogy ő wcre megy, ami több mint fél óra, de megérti az ember, hát ha ez kell neki...
Aztán ő nem indul el reggeli nélkül sehová (mindegy hogy nincs itthon semmi) Megoldottam, csináltam neki reggelit.
Megint átjöttek az anyjáék, amit egyszerűen képtelenség elviselni, de ha elindultunk volna simán elkerülhettük volna őket, de persze azért még összebalhézott az anyjával is.
Aztán én is kiakadtam, mert nem értem miért nem lehet egyszer elindulni ha megbeszéltük, erre közölte, hogy ő nem is akarta, meg hogy az volt megbeszélve, hogy takarítunk a hétvégén. Igen, de ma hétfő van, és tegnap sem csinált semmit. Én takarítottam, mosogattam el, sepregettem, csináltam meg az ágyat, ő nem csinált semmit.
De ha még ezt is akarja, miért nem szólt hogy nem akar menni? Miért nem akkor, és nem akkor mikorra felöltözünk és már mennénk...
Megint szar kedve van és nem tudom én mivel tehetném jobbá, mert nekem kell, mert én vagyok a hibás mindenért...Elegem van ebből, és nem...egyszerűen nem tudom hogy lehetne ennél másként indítani a napot jobban, hogy neki jó legyen, Mert reggel leszptam, elélvezett, elvonult, játszott, reggelit kapott...és megint én vagyok a hibás mert ő nem szólt tegnap, hogy nem ezt akarja...
Most meg mondtam neki, hogy én nem csinálok semmit akkor, visszaöltöztem. Erre ő befeküdt az ágyba és csak fekszik... Ez így remek lesz, mert megint az lesz, hogy ez a nap is csak elment és nem csináltunk semmit...(ahogy a tegnap is, és hiába szóltam hogy menjünk akkor sem ment, az volt a válasza hogy fogjam meg a kezét és húzzam, ma ezt csináltam erre megkaptam, hogy mindent egyedül döntök, és őt nem kérdezem...) Mindent miatta és neki csinálok mégis mindig én szívok...
Szerintetek jogos a kiakadásom vagy megint csak nyelnem kellene???
Én 21/L ő 22/F
Mekkora arc.
Tanulság: A nőknek a bunkó férfiak kellenek. Jellemző!
a Te szemszögedből leírva borzasztó egy ember a pasid. olyan, akit azonnal lapátra kéne tenni, és méltóságteljesen teljes nőiességgel egy értelmes pasit keresni helyette.
de mi a helyzet az ő szemszögével? milyen érveket hoz fel ellened azon kívül, amiket leírtál? mert a leírtak alapján, csak pöffeszkedő, tunya, lusta, önző. lehet, hogy kicsit torzítottad a valóságot?
mik a jó tulajdonságai? miért vagy vele?
Szerinte én vagyok az aki mindig az ő megkérdezése nélkül cselekszik, aki nem kérdezi meg hogy neki mi a véleménye a dolgokról csak döntök.
És mindezt úgy, ha van valami, neki térképet kell rajzolni, és mindent szóról szóra le kell írni, mert különben nem talál oda/érti meg a dolgokat.
És mindent úgy csinálok, hogy neki jó legyen, csak ezt ő nem veszi észre, vagy nem akarja...most is csak duzzog.
De szeretem, szeretem mert ismerem milyen, tudom milyen akkor amikor nem balhézunk, szeretem a humorát, szeretem, hogy közvetlenek vagyunk, hogy ugyan úgy vélekedünk a világról, hogy hasonló stílusunk van, és hogy sok mindenben kiegészítjük egymást. Hasonló életutat jártunk be és ez jó. Másrészt pedig ami benne van, azt csak én látom, mert tudom, hogy csak nekem mutatja ki, és azt is tudom, hogy szeret...csak nem értem miért kell ez az egész?? Főleg hogy holnap elmegyek, és szombatig megint nem leszek vele, mert dolgozom...erre az utolsó napunk is így megy el...
Csak elegem van a vigasztalásból... Miért mindig ő sértődik meg és miért nekem kellene odamennem vigasztalni őt? Ő miért nem látja be, hogy tévedett??
Ma is felállított hogy na akkor menjünk...erre elkezdi szétszedni a telefonját és azzal szórakozni...akkor minek mondta hogy induljunk ha ő megint csak leül és nem indulunk el??!
Nem tudom....nem tudom hogy ez mire jó, és megint azt érzem csak velem van kicseszve:(
Ezt azért nem hinném, mármint, soha nem lenne tökéletes senki, és mindenkinek vannak hibái ami együttélésnél egy kapcsolatban ki fog jönni. Ennek ellenére is azt gondolom, hogy ő az aki mellett le szeretném élni az életemet, és nem akarok szakítani sem, csak szeretném ha jól működnének a dolgok, és ha hibázunk azt megbeszéljük, vagy beismerjük hogy néha rosszat tettünk...de ha nem ismeri el az fáj és kiakadok...főleg hogy csak fekszik itt megint és meg se szólal...csak hogy ő nem akar semmit...
Inkább jó lenne ha a férfiak nem lennének ilyen büszkék és beismernék hogy igazunk van...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!