Hogyan érjem el azt, hogy számítson az én véleményem is?

Előre is bocsi, hogy hosszú lett.

A párommal 7 hónapja vagyunk együtt, és az utóbbi időben szinte mindennapossá váltak a viták, pedig azelőtt nem volt szinte semmi probléma.

Az egyik dolog, ami miatt mindig veszekszünk, hogy én egy csendesebb, zárkózottabb lány vagyok, és emiatt nem szeretek annyira társaságba se járni, viszont most megbeszéltünk egy időpontot, amikor elmegyünk többen túrázni, de én már mondtam neki az elején, hogy szeretném ha velem is foglalkozna, nem csak a haverjaival. Ezen teljesen kiakadt, hogy én miért várom el, hogy ő végig mellettem legyen, mert ha elmegyünk társaságba ketten, akkor annak az a lényege, hogy mindenki beszéljen mindenkivel (múltkori eset: a haverjával ketten elvoltak, és a a haverja szinte többet szólt hozzám, mint ő). Én meg is értem ezt, hogy velük is akar beszélni, és azt mondtam csak, hogy velem IS, de ezt hiába mondom neki, számára ilyen opció nem létezik.

Egyszerűen megmondta, hogy ő nem tud így elfogadni, és hogy mellette meg fogok változni, nyitottabb leszek...

A másik, hogy most ugye vizsgaidőszak van, emiatt sokkal kevesebbet tudunk találkozni. Pont mostanra lett tervezve ez a túrázás, egy hétvégi szombatra, de kértem, hogy akkor vasárnapra jöjjön le hozzám, mert addigra már két hete nem fogom látni. És megint ezen is ideges lett, hogy direkt kérte, hogy ne kérdezgessem, mikor tud lejönni, mert ezzel hátráltatom a tanulásban, de kérdem én, akkor a túrázásra és egyéb más dolgaira hogy van ideje? Erre ő, akkor oda se megy, mert már elment tőle a kedve, és ha a kicsit nem becsülöm...

Csak azt nem értem, hogy amikor nem tanul (mert nem egész nap tanul), egy pár órát miért nem tud rám szakítani... de hiába mondom neki, mert nekem sosem lehet igazam.

És akárhányszor szeretném megbeszélni vele a problémákat, szépen, ő egyből ideges lesz, felkapja a vizet mindenen, és csak a saját véleményét hajtogatja, amit én állítok az rossz, én is rossz vagyok, mert nem értem meg őt, de ő nem fog engedni, mert az nem normális, amilyen én vagyok, amit én csinálok.

Tegnap mondta, hogy ma beszélünk, erre felhív kb 3 percre, hogy mindjárt megy tanulni...

És most írtam neki, hogy nincs rám sose ideje, és a válasz, ,,de van", mikor már napok óta alig beszélünk, és az is csak vitázásból áll.

Bármit mondok neki, arra egyből az ellenkezőjével reagál, az, hogy nekem is vannak ,,igényeim", az le van szarva, ha megsértődök, akkor hagy hisztizzek órákig, de ha meg ráírok, akkor hagyjam békén, mert csak felidegesítem.

Tényleg bármit szeretnék vele megbeszélni, úgy érzem, hogy a véleményem semmit nem számít, mert csak neki lehet igaza mindenben. Egyszerűen nem tudom már mit csináljak, de nagyon el vagyok keseredve, és nagyon rosszul esik, mikor úgy beszél velem (amire az volt a válasza, hogy azért, mert ő ilyen)...