Szerintetek is sokkal haromonikusabbak azok a kapcsolatok, ahol a nő a dominánsabb fél?

Nem akarok veszekedni, de szövegértés egyes, ülj le!

Ez a véleményem:

"párkapcsolati tapasztalatod nem nagyon lehet" ... és részemről ebben benne van a válasz :-P

Én személy szerint nem értek ezzel egyet. Nálunk aránylag egyenlőség van a kapcsolatban, de azért mégis a párom hordja a nadrágot. A kis piti dolgokban én hozok döntést, mert az őt általában nem érdekli (milyen pizzát rendeljünk, ilyen jellegű dolgok), de a nagyobb horderejű dolgokban, amellett, hogy kikéri a véleményem, azért a végső döntést ő hozza meg (autóvásárlás, az albérlet kiválasztása, ilyesmi). Kívülállónak, társaságban úgy tűnhet, hogy én kedvemre ugráltatom és ő ilyen kis "papucs", de egyáltalán nincs így. Csak kis piti dolgok, amikben nem lát értelmet ellenkezésre több van az életben, mint nagy horderejű valami.

És nekünk tökéletesen működik a kapcsolatunk. Ő hordja a nadrágot, de nekem is van beleszólásom dolgokba. Kiegyensúlyozott az egész, és relatíve egyenlőség uralkodik. Szerintem az ilyen jellegű kapcsolatok tovább bírják, mint azok, ahol folyton megy a vita azon, hogy most mégis ki a főnök.

Nem, nem! :) Nekem nagyon nem.

Én úgy szeretem, ha egy picit jobban irányít a férfi. Félreértés ne essék, mindent megbeszélünk, közösen hozzuk a döntéseket, vagy amihez én értek jobban nekem van nagyobb "szavazati jogom", amihez ő, abban neki.

De jobban szeretem, ha ő a dominánsabb kicsit, néha szeretem neki átadni az irányítást.

Én úgy gondolom, hogy legtöbb pár ma már egyenlőségpárti, személyenként, páronként esetleg eltolódik kicsit a dominancia az amúgy is határozottabb fél irányába, de ez egyénfüggő.

Ahogy én tapasztaltam, hangsúlyozom, ez az én környezetemre érvényes, a nők sokszor szeretnek picit felnézni a párjukra.

Az, hogy egy férfi dominánsabb, irányítóbb, nem feltétlenül jelenti azt, hogy nem figyel oda a nő érzéseire. A kettő közt nincs ilyen jellegű összefüggés. Kevésbé irányító, sőt nagyon passzív férfiakat is ismerek, akik emellett önzők, kényelmesek és csak magukkal foglalkoznak.

5-ös voltam.

Ismerősi köröm alapján tudok statisztikát mondani. 2 ismerősöm él olyan kapcsolatban, ahol a nő a domináns fél, persze gondolom a szexben is, bár ezt nem nagyon kötik mások orrára, de azért mivel jól ismerem őket eléggé lejön, h "ki hordja a nadrágot" (persze egy kívülálló sztem észre se venné). Stabil kapcsolatban már 5+ éve és boldogok...

Ellenben azok a barátnőim akik a tipikus domináns macsót keresik, mint ideált, szinte folyamatosan csalódnak, boldogtalanok, nyafognak... Nyilván más az ideál mint a valós élet... sztem akit nem "indít be" h egy férfi uralkodjon felette ott folyamatos hatalmi harc lesz... mert olyan, h tökéletes egyenlőség nincs.

És ezek a macsók is általában nyámnyila fiúk akik magukra erőltetik a nagy kemény férfi szerepet amiből a végére már nem marad semmi csak taplóság meg zsarnokoskodás. Ez egyértelmű.

Azért egyébként ha belegondolunk van benne valami h a férfi alárendelt fél, visszagondolva a legősibb, matriarchális társadalmi formára ami persze a fejlődés szükségszerűen elnyomott, de ott maradt mélyen, szinte minden korban visszaköszön a női dominancia, pl. a középkori lovagköltészet formájában, szóval az emberekben él, csak el van nyomva.

Meg ismerősi kör kérdése is ez, úgy látszik, mert én az én ismeretségi körömben pont az ellenkezőjét tapasztalom, mint a 7-es válaszban írtak.

Azok a kiegyensúlyozottabb, tartósabb párkapcsolatok, ahol valamivel a férfi a dominánsabb. Ahol a nő, ott előbb-utóbb mindkét fél elégedetlen lesz. Legalábbis én így tapasztalom széles körben.

8-as: szóval azt mondod, hogy ha a nők irányítanak egy kapcsolatot, akkor az nem csak a férfiaknak rossz, de valójában a nők sem találják meg így a számításukat hosszú távon, ergo a nők nem jó vezetők/irányítók?

Szerintem egyébként ez nem a nemeken múlik, hanem a személyiségeken. Egy domináns személyiségű ember (nemtől függetlenül) egy olyan pár mellett tud stabilan kiegyensúlyozott kapcsolatban élni, aki hajlandó behódolni, és pont olyan mértékben, amiben ezt a domináns fél jónak érzi. A túlzott engedelmesség kiábrándító, idegesítő, nemtörődömséget sugall, míg a túl kevés behódolás konfliktusokhoz, felesleges erőlködésekhez, eseteg még sértődésekhez is.

A klasszikus szerepek, amiket elvár tőlünk a világ, hogy a férfi domináns legyen, a nő meg engedelmeskedjen. Már csak ez a társadalmi nyomás is ebbe az irányba tereli az embereket, ezért (is) kevésbé látható az a felállás, amikor a nő a domináns. Ha ez is van egy kapcsolatban, azt inkább ösztönösen titkolja mindkét fél, de a valóság az, hogy ez nemektől független dolog, ráadásul a két konkrét ember egymáshoz viszonyított irányítási hajlandóságától/vágyától függ. Szerintem. :)