Összetörte a szívem és úgy érzem soha nem fogok tudni megbocsátani neki! (? )

Már több mint 3 éve együtt vagyunk, egy ideje együtt is élünk és van egy kisfiunk. Szombat este olyan dolgokat vágott a fejemhez, amiket elvileg nem gondolt komolyan, de ez nem az első eset volt, hogy "meggondolatlanul" ócsárol, beletiport a lelkembe, összetörte a szívem, egész este remegtem. Másnap reggel fogtam magam és összepakoltam a szeme láttára és kész voltam elmenni a gyerekkel együtt, de ő elkezdett mindent megígérni és változásról hadoválni, de ezt sem először, nem változott semmit. Elegem van belőle, állandóan féltékenykedik, mikor semmi oka nincs rá (még jó, hogy egy kapcsolat elvileg a bizalomra épül), nagyon sokszor megvádolt azzal hogy megcsalom, de csak beképzelte magának. Ha vásárolnii megyek a húgommal egyből elkezdi, hogy kivel találkozok. Még egy másik városba sem mehetek el néhány órára, hogy kikapcsolódjak, nem is idegenekkel vagy pasikkal vagy fiú barátokkal, hanem a testvéremmel.

De úgy érzem, hogy ez az én saram is, mert ezt úgy vettem mint egy mentő övet, mert jó ideje nem érzem azt amit eddig, már nem szeretem annyira, amikor mondja hogy szeret még azt is nehezemre esik kimondani hogy 'én is', ha a szexre kerül a sor szinte irtózok mert nincs hozzá gusztusom hogy lefeküdjek vele. Teljesen mást akar ő is és én is. Nem vagyok boldog már rég óra.

Megígérte, hogy megpróbálja helyre hozni a dolgokat és megpróbálja összeragasztani a szívemet, de tudom hogy semmi nem lesz már olyan mint ez előtt. Tudom hogy 3 év az 3 év és sok minden történt, de több rosszban volt részem mint jóban.

Nem tudom mit tegyek...

Menjek el és próbáljak meg boldog lenni vagy maradjak és éljek boldogtalanul és szenvedjek csakhogy neki jó legyen.?

És itt a gyerek nem nagyon téma mert nem igazán foglalkozik vele.