Megbántani nem akarom és nem tudom, mit szeretnék, mit csináljak?

5 és fél hónapja vagyok együtt a barátommal. Mindketten elsőévesek vagyunk egyetemen, de a gimi utolsó 2 évében is egy suliba jártunk már. Eleinte minden szuper volt, el voltam ájulva, hogy milyen kedves, figyelmes, nem erőltetett semmit az ágyban sem, amíg készen nem álltam rá. Ez nem változott, érzem, hogy ő odavan értem, a legapróbb dolgokat is megjegyzi, mindig odafigyel rám, nagyon szeret. Viszont én mostanában egyre inkább azt érzem, hogy szívesebben találkozom a barátaimmal, apukámmal, mint vele, sokszor szívesebben vagyok egyedül, hogyha pár napig nem találkozunk, nem is hiányzik annyira. Volt, hogy smst kaptam, láttam, hogy ő írt, és meg se nyitottam azonnal. Közben borzasztó bűntudatom van, hogy nem rajongok érte, mert ő tényleg a "tökéletes barát". Lehet, hogy közrejátszik a vizsgaidőszak is, az előző kapcsolatom a gimiben az érettségikor ment tönkre, ezeket én mindig túl komolyan veszem és sokat tanulok. De a barátom ezt is megérti, felajánlja, hogy segít, háttérbe húzódik, hogy tudjak tanulni, stb. Nem tudom, mit tegyek, hogy a vizsgák miatt van-e ez így, hullámvölgy-e vagy kiszerettem belőle... közben ő nagyon komolyan gondolja velem, már felhozta, hogy akár össze is költözhetnénk valamikor. Nem tudom, mit érzek, de ez lehet, hogy már eleve rossz. Nem akarom megbántani őt.

19/L