Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Voltatok már így? Van olyan exetek, akit azóta se tudtatok igazán elfelejteni? (kicsit hosszú lesz, sorry)
Annak idején volt egy srác, akibe nagyon szerelmes voltam. Igazi se veled, se nélküled kapcsolat volt. Csak szexnek indult, aztán megjelentek az érzelmek- nagyrészt a fantasztikus szex miatt.
A srác viszont - így utólag- nagyon erős borderline jegyeket mutatott (és nem csak dobálózom a dologgal, nekem ez a szakmám), szóval hol imádott, hol ellökött, és ezt óránként váltotta. Én nagyon szerettem, és eltűrtem sok mindent, amit soha senki másnak, de rengeteget veszekedtünk, amik rendre azzal végződtek, hogy végigszeretkeztük az éjszakát.
A dolog úgy zárult, hogy már mindketten szenvedtünk, megpróbáltuk helyretenni a dolgokat, de ő közölte, hogy neki ez nem megy, nincs türelme, hiába szeret (?!). Ezt úgy, hogy előző este még rendben volt minden, és másnapra bezárult, lényegében a buszmegállóban közölte, amikor már én akartam hazamenni.
Ezután fél éven keresztül nem beszéltünk, és szépen lassan lehiggadtam, de nagyon fájt. Már nem vagyok szerelmes, sose csinálnám vissza, de a mai napig fáj.
Azóta van párom, akit imádok, és vele akarok közös gyereket, jövőt, családot, de az ex azóta is eszembe jut, pedig sosem csinálnám vele vissza a dolgokat. Már régen nem gyűlölöm, még akkor sem, ha azóta is keres, mondja hogy szeret, kezdjük újra, stb. (pedig több éve volt ez a történet), de a mai napig rosszul esnek ezek a dolgai. A párom nagyon jól kezeli ezt, bízik bennem, szóval nagyon nincs probléma, de maga az, hogy az ex még mindig megzavar engem is, nagyon idegesítő.
Annyi pozitívuma volt az exnek, hogy miatta tanultam meg értékelni egy igazi, normális férfit.
Ahogy nézem, te egy olyan alkat vagy, aki sugározza magából ezeket a segítő-gondoskodó energiákat.
Ő meg valszeg egy beteg ember, akinek nem sok öröm jutott ki az életben, és úgy zabálta ezeket az energiákat, ahogy csak hagytad neki.
Ez egy tipikusan abúzív kapcsolat.
Az ilyen egyszerűen működik. A bántalmazó fél érzelmileg belerúg a másikba, ellöki, megbántja. Aztán ha az felkapja a vizet, akkor átmegy áldozatba és addig csavarja a szitut amíg úgy nem érzed, hogy te vagy az oka annak, hogy ő szärul van, és elhalmozod egy extra adag szeretettel...aztán mivel ez az állapot nem tart örökké, addig-meddig alakítja a dolgokat amíg újra lejátszhatja a szituációt.
Teljesen mindegy hogy ennek az oka BPD vagy sanyarú gyerekkor vagy egyéb lelki nyűg, ez egy beteg kapcsoalt volt, és jól tetted hogy véget vetettél neki.
És aztán persze ott van az, hogy abban a kapcsolatban ezek miatt a hullámvölgyek miatt intenzívebb volt az élet, a pozitív érzelmek sokkal erősebbnek tűntek, mert éles kontrasztban álltak a negatívokkal. Egy egészséges kapcsolat ehhez képest unalmas, mert nincs ez a beteges hullámzás.
Az ex nem csak mint partnert, de mint terapeutát is látott téged. Na most ez a kettő nem fér össze, neki beteges érzelmi csüngés lesz belőle, neked meg meg egy folyamatos egyoldalú adás.
Ezt akarja vissza a srác. Noná. Jó volt neki, élvezte.
Itt nincs mit tenni, el kell vele vágni a szálakat. Addig úgsem fog tovább lépni, amíg te ott vagy, és nem tudsz felelősséget vállani a jólétéért, mert nem vagy fölötte irányító pozítcióban.
ne menjetek vele közös programokra, ne vedd fel neki a telefont, ne jelöld be facebookon, ha kell, költözz el.
Ne engedd meg neki hogy élősködjön, mert minél tovább megy ez, annál valószínűbb, hogy becsavarodik. Addig nem fog tudni elfelejteni, amíg lát téged, viszont a megszállottság könnyen kialakul.
Neki is kell levegő, meg nektek is. kOPTASD LE.
utolsó, ez egy nagyon korrekt válasz volt! köszönöm. A vicc az, hogy ezt még sose mondták így meg, pedig annyira kikészültem tőle, hogy pszichológushoz is jártam, hetekig nem aludtam, stb...
Meg arra is rájöttem, hogy bőven benne voltam én is, hogy egy ilyen bántalmazó kapcsolatba belementem. (segítő szindrómától kezdve a saját bántalmazó családi légkörömig minden benne volt sajnos...)
Nem találkozom vele azóta, mióta kidobott, csak írásban, vagy telefonon keres. Már jó ideje nem írtam neki, de még mindig nyomul.
A beteges hullámzás dolog pedig tökéletesen igaz rám. Annak idején mintaként is ezt láttam magam előtt, így tenyleg nehéz sokszor, hogy megmaradjak egy normális kapcsolatban.
Köszönöm a válaszodat!
Volt...
120 napja láttam utoljára.
Szemét módon elbánt velem.
Nem mentegetem magam, én vele szintúgy.
Belegázolt a lelkembe többször.
Én is az övébe.
Gyűlölködés, utálkozás, egymás szándékos megalázása... Sírni egymás vállán, hogy mi nem tudunk egymás nélkül élni, ez a kapcsolat a végzetünk, de a szerelmet hogy öljük meg, és egyéb hasonló dolgok....
Már nem beszélünk egyáltalán. De bennem ekkora nyomot senki nem hagyott még.
Hm, nagyon magamra ismertem abban, amit leírtál...
Szinte minden egyezik...szexnek indult majd beleszerettem, elvileg ő is szeretett, de hol magához húzott, hol fényévekre taszított. Én meg voltam olyan buta, hogy mindent elnéztem neki, mindig ugrottam és mindent megtettem volna érte. Egyszer a közös ismerősöktől tudomásomra jutott, hogy összejött az exével (akivel egyszer 'meg is csalt'), akkor beláttam, hogy vége.
Majd megismertem a páromat, akivel tervezgetjük a kzös jövőnket, tényleg nagyon-nagyon szeretem! Isten látja lelkemet, hogy így van. Viszont az a fiú olyan mély nyomot hagyott bennem, hogy a mai napig eszembe jut..Fél éve felkeresett azzal, hogy hiányzom neki, picit elégtételt éreztem, de különösebben már nem érdekelt, nem vert hevesen a szívem mint régen. Hogy i volt a pozitívuma? Talán az, hogy miatta megtanultam azt, hogy ne alázkodjak meg egy férfi előtt sem. (amikor felkeresett, akkor megírta, hogy nagyon sokat változtam az írásom alapján és hogy sokkal erősebbnek tűnök, ami így is van:) )
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!