Összeköltöztünk, de a párom tegnap bevallotta, hogy honvágya van. Ez normális, vagy aggódnom kéne?

Három hete vagyunk itt az új kis lakásunkban. Soha nem is volt az a beszédes típus, de most láttam rajta, hogy valami nem oké. Rákérdeztem, azt mondta semmi baja nincs csak honvágya van. Ezen kiakadtam (tudom nem kellett volna, csak már előre felhergeltem magam) és azt mondtam neki, hogy akkor talán el kéne gondolkodni kettőnkön. Egyből letorkolt, hogy miért kérdezem, ha támadok. Lehet tőlreagáltam, csak nem értem a honvágy dolgot, mert nincs jóban annyira a szüleivel, a haverjait meg nem látja így se kevesebbet tehát mi hiányzik neki? Nekem is furcsa még, hiányzonak a szüleim meg a kutyám, de nem érzem azt a durva honvágyat 3 hét után... nyilván nem vagyunk egyformák. Na mindegy, az egész éjszakát végigbőgtem, ő vigasztalt, hogy ne csináljam, nem velünk van a baj, majd túllesz ezen.. de azóta nagyon rosszul érzem magam. Valahol legbelül éreztem mindig is, hogy ez lesz... mit tegyek? Firtassam, vagy adjak neki időt, mert ez normális? Vagy aggódjak, mert ez azt jelenti, hogy nem boldog velem?