Túlreagálom, vagy jogos a nézőpontom? Nem látom a páromon, hogy érdekelné a jövőnk. (hosszú lesz, bocsánat érte)

Két és fél éve vagyunk együtt, ő 29F, én 21L, nekem első szerelmem, neki igen szar kapcsolatai voltak előttem, kapcsolatnak sem igen lehet hívni őket.

Nagyon jól megvagyunk/voltunk/, előre tervezünk, eljegyzést szeretnénk, meg gyereket majd. Szeretnénk összeköltözni, de egyelőre párom anyjával élünk egy lakásban, hármunk fizetéséből.

Én közmunkás melón vagyok most, nagyon szeretem, viszont nem sokat keresek vele, de látok lehetőséget abban, hogy maradhatok a munkahelyemen közalkalmazottként kis idő múlva. Emellett pedig folyamatosan nézem az álláshirdetéseket a jobb munkahely reményében. Ő egy iskolában dolgozik titkárként, éppenhogy eléri a fizetése a minimálbért, mellette pedig sokszor van, hogy utolsó pillanatban szólnak ha tovább kell bent maradni. Össze vissza dobálóznak az idejével. Nem szeret ott lenni.

Egy éve mondom neki, hogy keressen más állást, a nővére felajánlotta neki, hogy ha talál olyan szakmát amit szívesen megcsinálna, kifizeti neki a tanfolyamot. A párom nem él vele. Nem akar tanulni, mondván amikor otthagyta az egyetemet (nem fejezete be) mindig azzal rágták a fülét, hogy találjon már munkát, most meg mikor végre van neki (9 hónapig kereste, 2 éve van meg), megint azzal cseszegetik, hogy tanuljon. Én ezt megértem, nem akarom bántani vele, de ha esetleg sikerül külön költöznünk az anyjától, már éppenhogy megélünk majd kettőnk kis szaros fizujából, hát még ha akkor állnánk neki melót keresni...

Akárhányszor beszélgettem vele erről, mindig hümmögött, bólogatott, az álláspontját sosem mondta el, csak most, mikor reggel elmondtam neki, hogy elegem van. Mintha nem is érdekelné a közös jövő, pedig elmondása szerint velem tervezi. Már nem tudom mit mondjak még neki hogy összeszedje magát.

El van anyuci szoknyája mellett, a maradék fizetését (ami nem megy a közösbe) elkölti a hobbijára, egy fillért sem rakott félre még belőle, pedig erről is beszéltünk, hogy az idei évtől elkezdjük. (Bár ezt én sem tudom tartani, mert a közmunkás fizetés több mint fele elmegy a közösbe, a maradék pedig a havi szükségletekre)

Nem is azt akarom, hogy most azonnal változtasson, csak nem látok semmi ambiciót benne. Nem látom hogy akar bármit is kezdeni az életével. Ott a lehetősége, hogy elinduljon valamerre, és nem érdekli semmi, csak a hobbijai, meg a számítógép.

A kutyáját beíratta iskolába, felesben fizettük a tandíjat, de mikor már második hete láttam, hogy nem csinál semmit a kutyával amit gyakorlásnak lehetne hívni, erről is ki kellett osztanom, hogy nem fizetem ki a második részletet, ha nem dönti el mit akar.

A szexről nem is beszélve, fél óra alatt elintézünk mindent, mert az előjátékra nem tudom rávenni, az akciót lezavarjuk ameddig el nem élvez, majd egy "jóéjt" kíséretével fal felé fordul és alszik. Erről is beszéltem már vele szépen is, csúnyán is, bólogat, hümmög, majd elfelejti.

Mindenhez így áll hozzá, már nagyon el vagyok keseredve.

Mit csináljak még? Ma reggel elmondtam neki, ezt így ahogy leírtam. Hogy nem látom hogy érdekelné a kapcsolatunk, hogy úgy érzem, csak én teperek, hogy nem látom azt a bizonyos közös jövőt, és már a hazaköltözésen gondolkodom. Erre nem tudott semmit mondani, mert dolgozni mentünk, ma megpróbáljuk átbeszélni. Remélem...

Ti mit csinálnátok? Én mit csináljak?

Nem akarom elhagyni, de perpillanat nem látok más lehetőséget.