Mit tegyek? Túlreagálom? Hosszú.

21 éves lány vagyok, egy húgom van (15) és egy nővérem (24).

A szüleink tőlem várták/várják mindig a legtöbbet, mert már kisiskolás koromban kiemelkedően tanultam, felvettek hatosztályosba, gimi alatt 3 nyelvből szereztem nyelvvizsgát, a matek négyesem kivételével kitűnőre érettségiztem.

A nővéremnek egy nyelvvizsga sem jött össze, a húgomat meg örülünk hogy éppencsak sikerült bejuttatni egy gyengébb gimibe.

A nővéremnek az érettségi évében kifizették a jogosítványt, mikor fősulira ment (ahonnan az első félévben kirúgták), vettek neki laptopot.

Én szóba sem mertem hozni, sosem voltunk jó anyagi helyzetben, anyukám tizensok éve munkanélküli, nekem nem volt pofám kérni ilyesmit, mikor láttam, hogy a számlákkal is mennyit csúszunk, néha kikapcsolták a telefont stb. Inkább érettségi után - sikeresen felvételiztem az ELTE-re - kihagytam egy évet, és külföldre mentem, hogy megkeressem a rávalót. Au pair voltam, sokszor cselédnek éreztem magam, de félre tudtam tenni laptopra is, jogsira is, plusz még egy kis tőkét az egyetemhez.

Azt már le sem írom, mert a jelenlegi sztori szempontjából irreleváns, hogy ezt a tőkét anyám lenyúlta (az én hibám, mert megkértem, hogy kösse le a bankban), és a nővéremnek adta. Aztán képes volt tagadni, végül beismerte, de még neki állt feljebb hogy mi bajom van, majd megadja. Aha, azóta is..

Na mindegy. Szóval napról napra, diákhitelből élek PEsten, tanulok hogy legyen jó ösztöndíjam, de eleve elég keveset osztogatnak, + koliban lakom, hogy azzal is spóroljak. Bevallom, sokszor nincs mit enni. Itthonról nem támogatnak, de nem is lenne pofám kérni. Valahogy van bennem egy ilyen "tartás", hogy 21 évesen ne a szüleimet terheljem, mikor ott a 15 éves húgom, akire ráférne pár különtanár, de pénzhiány miatt nem jár..

És elérkeztünk a problémához. Ma kiderült, hogy a húgom hétfőn kezdi a motorvezetői tanfolyamot. Apám-anyám beleegyezésével és finanszírozásával. Lehidaltam, és nem értik, miért. Tudom, hogy ez nem "rendes" jogsi, de megadták a nővéremnek, megadják neki, és senkinek eszébe sem jut, hogy amit én keserves munkával megkerestem a jogsira, az miattuk nincs :(

Arról nem is beszélve, hogy egy 15 éves gyereknek abszolút nem való az ilyesmi, és nem is motorrajongó a húgom, csak a barátnője az...

Nagyon kiakadtam, már ott tartok, hogy itthagyom az egyetemet, mindent, és visszamegyek külföldre, és lehet, hogy nem az álomkarrierben (pedagógusnak készülök), de legalább a szüleimtől jó távol lehetek..ennél még a cselédség is jobb volt :(

Igyekszem a lehető legritkábban hazajárni, de ekkor is mi fogad...