Ti mit tennétek ha több év után sem éreznétek, hogy a párotok családja "családtagként", vagyis a párod párjaként tekintene rátok?

Úgy érzem a párom családja nagyon összehúz. Nem mondom, hogy teljesen kizárnának engem, vagy hogy rosszul bánnának velem, mert kedvesek, aranyosak, semmi baj nincs velük. Mégis többször úgy érzem, nem vagyok igazán ,,család része", inkább mint csak egy valaki, aki gyakran ott van náluk. Nem minden esetben érzem ezt, de bizonyos szituációkban már eléggé kínos is nekem.

Ők nagyon összetartóak (főleg az anyukája persze), ami jó, de talán már túlzott, hiszen már felnőttek. Az én családomban az a szokás hogy akinek már van párja, akkor az egész család tudja, hogy számára egyértelműen ő a fontosabb, ők alkotnak egy új egységet, és már nem a testvérrel. Nálunk az egész család így áll hozzá, ha egy új ember lép be közénk.

Ezt valahogy a páromnak kéne éreznie, és néha érzem is hogy tesz ellene, de a családjánál kevésbé látom. Ott ez a családi ,,szokás", ezáltal néha ő is úgy viselkedik otthon mint egy gyerek, nem áll ki eléggé magáért/értünk/értem, én meg már néha azt sem tudom ki is vagyok mellette. Bár biztos én is hibás vagyok, hogy nem vagyok elég határozott, ami miatt én is ,,gyerek" szerepbe süllyedek náluk.

Szerintetek túlkomplikálom? Ilyen helyzetben mit tennétek?