Megfojtom az élettársamat az állandó szeretetemmel, szeretgetésemmel és főleg a jelenlétemmel?

Hogyan vegyem vissza magamat hogy ne hidegüljünk el nagyon egymástól?

Már most is azt veszem észre hogy menekül itthonról, vagy egész nap a számítógép előtt ücsörüg csak.

Szeretethiányom van, úgy érzem hogy amikor nekem lenne kedvem bújni , neki nincs.

De ha arra várok hogy ő mikor bújik akkor sose bújik, vagy csak nagyon keveset, nekem az nem elég.

És bizony ez engem idegesít és állandóan akármikor jövök megyek ő útba esik megölelgetem, megszeretgetem.

Na erről kéne leszoknom, de hogyan, olyan nagy lemondás ez nekem mintha szakítanom kéne vele.

Ráadásul a gyerekét sem viseli el sokáig maga körül.

Megunt minket vagy a sok gond idáig fajult?