5 hónapot voltunk együtt. A szakítás oka, hogy nem tud velem annyit foglalkozni (egyetem + munka ). Ezért állandó bűntudata van. Igaz lehet?

És nem akar állandóan ezzel kínozni, mert neki ez rossz. Annyit mondott szakításkor, hogy most még ezt én nem értem, de mindent értem tett. Az én érdekeimet nézi. Van ilyen?1 hete tudattam vele levélben, hogy nem haragszom rá. És nem szeretnék vele rosszban lenni, így könnyebben túlteszem magam a történteken. A válasza az volt hogy rengetegszer eszébe jutok és bevallja hiányzok neki. De a tudat, hogy nem kínoz annyit, jobb. Végül elváltunk azzal hogy légy boldog. Szerintetek csak kamuzott így akart lepattintani, vagy tényleg létezik ha valakit nagyon szeretünk akkor el tudjuk engedni?