Elhagytak és nehezen tudom túltenni magam. Hogyan tovább?

Több éves párkapcsolatom ért véget. Én lettem elhagyva.

Sokszor elhagyott már. Az utolsó 1 év szinte csak elhagyásból és problémákból állt. Nekem lett volna okom neheztelni, de én örültem, hogy vele járhatok. Az utolsó hónapokban nagyon igyekeztem. Amikor vele voltam, mindig kimutattam, hogy szeretem. De így is elhagyott.

A problémám az, hogy valamiért megmagyarázhatatlanul vonzódom hozzá. Irracionális az egész. Fel kéne szívnom magam haraggal és hagynom kéne a francba. Mások szerint is és tudom, hogy ez lenne a normális. Mégsem megy. Amikor találkozom vele, teljesen ellágyulok. Elveszítem a fejem. Már csak megölelni tudom és puszilgatni, de többet nem. Iszonyatosan hiányzik.

Ha a találkozásunk előtt egyáltalán nem is vágyom rá, sőt mérges is vagyok rá, amikor meglátom, minden elfelejtődik bennem. Sokszor szakított velem és a szakítások után amikor találkoztunk, akkor észrevettem magamon ezt... Most az utolsó szakítás óta meg nem tudom miért, de mintha fokozódott volna a vonzalom iránta.

Ő volt az első az életemben és elég hosszan tartott. Nem tudok egy csapásra kijózanodni. Álmodni is szoktam vele. Napi szinten beszélgetünk, mivel a barátságot ő is fent szeretné tartani.

Mi a baj velem? A jelenlétében folyton elvesztem a fejem és legszívesebben rácuppannék.

Hogyan tudom ezen túltenni magam? Hogyan ne bolonduljak meg a közelében? Vagy a hiányától?