Lányok, nők áruljátok el, miért szeretitek azt ha egy párkapcsolatban a férjetek vagy a barátotok megver titeket vagy durván bánik veletek, esetleg szadista?

Kedves Válaszolók!

Különösen a téma részletesebb kifejtését és háttérinformációt szolgáltató részletgazdag fejtegetése bennem is elindított egy gondolatfolyamot.

A XX. század valóban gyökeresen megváltoztatta, inkább újraírta a nemi szerepekről alkotott sztereotípiákat. A harmincas években a swing craze újra lendületbe hozta az akkori generációt, ami később még inkább elterjedtté vált a szexuális forradalom idején. Sigmund Freua nézetei nyomán kialakult a letaszított ösztönök, akár szexuális és bármilyen más jellegű felszínre hozatala, amiben van negatívum és pozitívum is. A szexuális forradalom legnagyobb vívmánya az óvszer és a fogamzásgátló tabletta feltalálása. Az abortusz törvénybe lépése azonban már nem volt ennyire egyértelmű és könnyű folyamat. A konzervatív párti Richard Nixon véleménye szerint minden emberi lénynek, individuumnak meg kell születnie. A terhesség megszakítása gyilkosságnak minősül.

Kicsit elkanyarodtam a kérdésemtől más csapásirányba, ezért most szeretnék visszatérni a kiindulóponthoz. Vajon miből adódik a lelki sérültség? Korábbi partnerek mély sebet ejtettek rajtad, rajtatok, amire belülről ad egyfajta indirekt visszacsatolást a psziché. Neme mindig tudjuk a saját életünket, gondolatainkat vezérelni, mivel azt már helyettünk élik valamely belülről jövő erők.

Férfidominancia és állati brutalitás között valóban éles határvonalat kellene húzni. Bár én egyik csoportot sem erősítem sajnos. Nyilván nem véletlen, hogy csak egyetlen kapcsolatom volt (szerencsére relatíve hosszú ideig tartott). Nem is vágyom házasságra tekintve a karakteremet és a nők által elvárt férfi szerepmintákat, domináns viselkedést. Bár a szerepminták saját tapasztalataim szerint sem ilyen egyértelműen körülhatárolhatóak, mivel felborult az egyensúly köszönhetően a különböző médiumok által generált folyamatoknak. A nők is vágynak arra, hogy uralkodjanak, így a femininitás és maszkulinitás közötti distinkció obskúrus. Mindennek ellenére, szembemenve a mai trenddel és a régi trenddel is, azt valllom, hogy egyének vannak és a szülők által közvetített demonstratív funkciók ha hiányoznak, az szubverzív nemi szerepek konstuálódásához vezethet. Popper Péter és több pszichológus nézetei szerint férfias nők vannak és nőies férfiak. Michael Douglas és Demi Moore főszereplésével készült filmben, a Zaklatás címűben például Demi Moore erőszakolja meg a férfit. Mi történt társadalmunkkal? Mivé lesz az ember? Mi lett a tradicionális nemi szerepekkel? Ma ez hatványozottan és egyre inkább tolódik más irányba. Vissza kéne térni a régiekhez vagy pedig valami középutat találni? Szerintem kellene egy középút. Ezen kívül több elfogadás, kompromisszum mindkét fél részéről és akkor közösen építhetnének egy kis kuckót, aztán később egy közös jelrendszert, kommunikációs bázist kiépíteni, amiben a közös út hosszú lehet. Én már ebben elveszítettem a hitemet csak próbálok néha idealista lenni. Na ide a lista hány nőt nem zavarna ha a férfi lágyabb és romantikusabb? Szerintem lista az nyista.

Konklúzió: megnehezíti a munkaerőpiacon való elhelyezkedést mind a férfiak, mind a nők esetében ha a nemi szerepeiktől eltérnek, a privát szférának is fő faktora.